MotoGP

Szerződésed van a MotoGP-ben? Oszt akkor mi van?

Az elmúlt hetek-hónapok megmutatták, hogy a szerződés tényleg nem más, mint egy darab papír: a csapatok és versenyzők kényükre-kedvükre igazolgattak ide-oda annak ellenére, hogy kontraktus kötötte őket. Nagyon rossz tendencia, amely a MotoGP pilótapiaci politikájában gyökeredzik. Vélemény.
Tisztelt Olvasóink! A P1race.hu a motorsportok egyik hazai piacvezető portálja. A honlap története 2004-ben indult motogphirek.hu néven, azóta több – szakmai és megjelenésbeli – megújuláson is átesett, pozícióját azonban mindvégig megőrizte. Mivel nem áll mögöttünk tőkeerős befektető, sem politikai támogató, így ahhoz, hogy továbbra is a megszokott vagy még annál is jobb színvonalon végezhessük a munkánkat, az Önök támogatására és segítségére is szükségünk van. Kérjük, támogassák honlapunkat a Patreonon keresztül !

Nem akarunk úgy tenni, mintha nem lett volna ez jelen mindig is a (motor)sportokban, és nyilván azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Jorge Lorenzo félig-meddig váratlan visszavonulása fenekestül felforgatta a dolgokat, de ami az utóbbi hetekben-hónapokban a MotoGP-ben zajlott szerződéskötések és -bontások terén, az alighanem már túlment az egészséges határon. Első körben megpróbáljuk összeszedni röviden – már amennyiben ez lehetséges –, hogy mi is zajlott le azóta, hogy Johann Zarco augusztusban a kontraktusa felbontását kérte a KTM-től.

Ugyanis az egész ezzel indult vagy legalábbis a későbbiekben döntő faktornak bizonyult. A francia az első félév küszködése és a vezetőséggel emiatt megromlott viszonya miatt kérte az elengedését az osztrákoktól, akik ezt olyannyira jól teljesítették, hogy meg sem várták az évad végét, hanem már Misano kirakták a motoros szűrét. Ez még voltaképpen rendben is volt, hiszen a felek közös megegyezéssel, Zarco kérésére jutottak el erre a pontra (leszámítva az év közbeni elküldést), a KTM viszont emiatt a 2020-as szerződéseit is megvariálta: Brad Bindert előléptette a gyári csapathoz, míg a helyére Iker Lecuonát hozták fel a Tech3-hez. Persze ezt könnyen megtehették, hiszen a dél-afrikainak eleve a gyártóval volt szerződése, s ahogy azt a Red Bulltól az F1-ben már megszokhattuk, kedvükre pakolgathatják a versenyzőiket ide-oda, míg Lecuona ugyancsak KTM-támogatott csapatnál szerepelt a Moto2-ben.

Az igazi lavinát persze Lorenzo valenciai bejelentése indította el (azt most hagyjuk is, hogy a nyáron miket pletykáltak a spanyol esetleges ducatis visszatérése kapcsán). A Repsol Honda Alex Marquezt hozta fel a helyére, akinek érvényes szerződése volt a következő évadra a Marc VDS Moto2-es alakulatával – igaz, a kisebb kategóriákban szereplőknél általában van olyan kitétel a szerződésekben, hogy egy „felülről” érkező jobb ajánlat esetén kiléphetnek a kontraktusból. Ezzel eldőlt, hogy az idő közben az LCR-nél beugróskodó Zarcónak nem lesz ülése a HRC-nél, a Francia Nagydíj promótere és maga a Dorna is viszont igyekezett helyet találni neki a MotoGP-ben.
Bár erről még nincs hivatalos bejelentés, de alighanem találtak is az Avintia Racingnél (bár a mostani jerezi teszten Eric Granado kap lehetőséget, vagyis igazából jutalmat a MotoE-s szerepléséért), amely egy hete szatellit státuszú gárdává lépett elő a Ducatinál, hogy ezzel is meggyőzzék az istállót eleinte finoman leszarozó kétszeres Moto2-es világbajnokot, hogy jó lesz neki a GP19-es Desmosedicin. Viszont emiatt értelemszerűen ki kellett túrni az egyik leigazolt versenyzőjüket, az áldozat pedig Karel Abraham lett, aki állítólag péntek este egy e-mailből tudta meg, hogy érvényes szerződése ellenére sem számítanak már a szolgálataira 2020-ban. S ha mindez nem lenne elég, a zűrzavar a Moto2-es felállást is megbolygatta: hiába volt szerződése Augusto Fernandeznek Ponsékkal, lazán átigazolt a Marc VDS-hez, ahol Alex Marquez feljebb lépésével szabadult fel egy ülés (a helyét alighanem Hector Garzo foglalja majd el, aki a hét eleji valenciai teszten is szerepelni fog velük).

Röviden összefoglalva: két versenyző váratlan döntése (Zarco KTM-től való távozása és Lorenzo lelépése) azt eredményezte, hogy a csapatok és a motorosok a szerződéseikre fittyet hányva kezdtek el ide-oda igazolgatni. Adódik a kérdés, hogy ha ezt ilyen könnyedén meg lehet tenni, akkor egyáltalán mi értelmük van a szerződéseknek. Vagy még inkább: mi értelme van az idejekorán és a világ végéig szóló szerződések megkötésének? Merthogy a probléma valahol itt gyökeredzik: az utóbbi néhány évben tendencia lett a MotoGP-ben, hogy tulajdonképpen már nyárra az összes hely elkel a következő évi rajtrácson, miközben a versenyzőknek alig volt idejük és lehetőségük bizonyítani. Nem egyszer ráfáztak már erre a csapatok – elég csak Lorenzo ducatis elküldését említeni 2018-ból. Persze világos, hogy a csapatok egymást kergetik bele ebbe a helyzetbe, hiszen ha nem lépnek időben, lecsúsznak a jó motorosokról, de valahol abszurd, hogy már most 2021-es és 2022-es szerződésekről tárgyalgatnak a háttérben, miközben még a 2020-as évad sem kezdődött meg: fogalmuk sem lehet sem a csapatoknak, sem a motorosoknak, ki milyen formában lesz. Lehet, hogy a többek által már pedzegetett átigazolási időszak valamilyen formában történő bevezetése lenne a megoldás – igaz, az egyezkedéseknek akkor sem tudnák elejét venni.

Viszont nyilvánvaló, hogy ha mindenki már jó előre elkötelezi magát egy adott csapathoz vagy gyártóhoz, akkor az ilyen váratlan helyzeteket csak úgy lehet megoldani, ha a felek felrúgják a korábban kötött megállapodásaikat. Mondhatjuk, hogy ez addig a pontig rendben is van, amíg a felek egyaránt ezt akarják, de a mostani történetnek lett például egy egyértelmű vesztese Abraham személyében. Félreértés ne essék: senki sem vitatja, hogy Zarco – amennyiben valóban ő érkezik a helyére – jobban megérdemel egy ülést a MotoGP-ben, mint a cseh, csakhogy ez nem erről szól. Volt egy aláírt szerződés, amely szerint 2020-ban is helye volt az Avintiánál, Abrahammal pedig nettó kicseszés ilyen későn tudatni a helyzetet (ha mindez ráadásul tényleg e-mailben történt, az meg különösen gáz), amikor már lehetősége sincs alternatívát találnia magának. Azt pedig tényleg csak apró megjegyzésként fűzzük hozzá, hogy mindez azért történt, hogy egy olyan versenyzőt nyomjanak be a helyére, aki épp idén bizonyította, hogy bármikor faképnél hagyja a csapatát, ha az nem tud számára megfelelő technikát adni alá…

Egyértelmű, hogy Lorenzo várt-váratlan visszavonulása idézte elő az egész helyzetet, de nem biztos, hogy jó képet alkot a MotoGP-ről, ha erre az érintettek úgy reagálnak, hogy számos versenyzőnek felrúgják a már aláírt megállapodását. Sokszor szoktam/szoktuk hangsúlyozni, hogy csak azt vehetjük hivatalos bejelentésnek, amelyről a versenyző, a csapat vagy esetleg az adott versenysorozat adott tájékoztatást, nem pedig a magát roppant jól értesültnek beállító, ám ezeket az értesüléseket néhány naponta váltogató szaklapok által tényként kezelt megállapodásokat, de mostanra odáig jutottunk, hogy már az aláírt szerződések sem jelentek semmit. Tulajdonképpen csak akkor lehetünk biztosak benne, hogy az is lesz az adott istálló felállása, amit bejelentettek, ha az adott versenyhétvége szabadedzésein is a leigazolt versenyzők ülnek a motorjukon – vagy még akkor sem… És ez nagyon nincs így jól, mert a versenyzők, a csapatok és valamelyest maga a bajnokság is hitelét veszti a nézők szemében.

Fotó: MotoGP Media


Hozzászólások