MotoGP

Dashboard – A győztes, Az odaszúró, Az alkalmazott

A jerezi nem volt ugyan az év versenye, azonban több szempontból is igen tanulságos, ugyanakkor bizonyos kérdéseket felvető nagydíjat láthattunk múlt hétvégén.
Ducati 9/10 – Több lábon áll az olasz paripa
Idén elsőként kap a Ducati kilenc pontot (csak azért nem 10, mert azt talán csak egy teljes Ducati dobogóval lehetne hibátlannak titulálni a teljesítményüket), mindezt persze a kettős győzelemért, emellett pedig az ő versenyzőjük vette át a bajnokságban a vezetést. Jack Miller válláról hatalmas teher gördült le, hiszen gondoljunk csak bele, nem kizárólag a szurkolók, de a versenytársak is őt nevezték meg a 2021-es szezon legfőbb esélyesének, mégsem sikerült sokat mutatnia az első három nagydíjon. Emellett 2016 óta (!!!) nem nyert futamot a királykategóriában. Voltak villanásai tavaly és tavalyelőtt is, azonban mégiscsak egyetlen futamgyőzelem állt a neve mellett öt évvel ezelőttről. Nem hiába az örömkönnyek a parc ferme-ben…már csak a minél izgalmasabb versenyek szempontjából is reménykedünk benne, hogy tényleg áttört a gát Millernél és most már tényleg folyamatosan odaér majd az elejébe.
A Ducati persze több lábon áll, a másik fő tartóelem pedig Francesco Bagnaia. Győzelem ugyan még nincs, de három dobogóval és egy hatodik hellyel a legtöbb pontot gyűjtötte eddig a mezőnyben. Ezzel nem mellesleg az év eddigi legnagyobb meglepetése. A versenyző, aki a futam utáni nyilatkozatában elmondja, hogy előbb a párjával szerette volna megosztani azt az örömteli momentumot ami épp érte, ezért rögvest felhívta telefonon. Örömteli lett volna látni, hogy a két gyári ducatis mellé Zarco is odaér, aki Katarban nyűgözött le minket, most viszont a Paramac Jerezben egy kicsit elfogyott. Mondjuk erre lehetett számítani már a futamot megelőzően, hiszen a rajtrácson azt mondták, hogy a lehető legtöbb és egyben biztos pontgyűjtésre mennek, ez pedig ilyenkor nem éppen pódiumos ábrándokat jelent. Rabatot beugróként kár taglalni, hiszen ahogy az elmúlt években, úgy a hirtelen jött bónuszlehetőség által sem nyújtott meggyőzőt.
Összességében hiába hullott a győzelem Quartararo kezei közül Miller ölébe, ott kellett lennie, hogy élni tudjon a lehetőséggel. Nem számított eredmény született kár tagadni, ahogy Paolo Ciabatti is mondta, ez az első hely a Yamaháé volt, de végül ők vitték haza.
 
Yamaha 7/10 – Fából vaskarika Morbidelli módra
A Yamaha lepontozása legkevésbé sem az ő hibájuk, vagy éppen Quartararoé, sokkal inkább balszerencse ez világos, mint a nap. Az előzményeket nem ismerjük, hogy például az előző három futamon a francia motoros tapasztalta-e magán az arm-pump jelenséget, de ez talán nem is fontos most annyira. Egy biztos győzelemről kellett letenniük, ha pedig mindez nem lenne elég, akkor Vinales ismét halovány volt. A spanyol ígérete, miszerint ha a problémáik megoldódnak (a lassú kanyarokban veszítette a legtöbb időt) akkor gyors lesz, beigazolódni látszott a jerezi teszten, de hát a teszt az teszt, a futam pedig futam, vagyis más kávéház, a vb-pontokat pedig ott osztogatják. Kellene zsinórban 3-4 nagydíj, amikor Vinales ott van a top3-ban és akkor megpróbáljuk elhinni, hogy sikerül maga mögött hagynia azt az egyébként bizonyára frusztráló hullámzást, ami miatt jó ideje nem feltétlenül lehet rá világbajnoki materiálként tekinteni.
 
Morbidelli a dobogó után odaszúrt a Yamahának, akik gadasági okokra hivatkozva nem adnak gyári motort  az olasznak
 
Hogyha nincs Morbidelli és az általa szerezett dobogó, akkor bizony ment volna a kukába a verseny a hangvillásoknak. Egy olyan pilóta mentette őket, aki számára a Yamaha nem tudja a gyári technikát megfinanszírozni……… Februárban ugyanis Lin Jarvis azt mondta, hogy a petronasos egyértelműen gyári motort érdemelne, azonban a COVID okozta gazdasági nehézségek miatt egyszerűen nem tudnak neki olyan versenygépet adni, mint amilyennel Quartararo, Vinales, vagy éppen Rossi megy. Jarvis azt is hozzátette akkor, hogy mivel Morbidelli a régebbi variánssal gyors volt 2020-ban, ezért idén is az lesz, hiszen a fejlesztési korlátozások ilyen tekintetben kedveznek neki. Erről azért az olasznak más a véleménye, aki most újfent nem rejtette véka alá azt. Nyíltan kimondta, hogy nem boldog azzal a csomaggal, ami a rendelkezésére áll, azonban csapatára büszke, hiszen nekik köszönheti azt a nagyszerű eredményt, amit most sikerült kicsiholniuk a gyakorlatilag 2019-es technikából.
 
A gyári yamahások egyelőre csak álmodozhatnak olyan kettős győzelemről, mint amit a Ducati szerzett
 
Rossira nagyon mondani semmit sem lehet, hiszen ez most tényleg kevés még tőle is. Talán emészthetőbb lenne, ha a tizedik hely magasságában húzná maga után a „MotoGP Legenda Vagyok” transzparenst…Le Mans új verseny, új remény… Érdekesség, hogy a „Dokor” ugyanolyan versenyidőt ment, mint 2020-ban, amikor ez még a harmadik helyre is jó volt neki, most azonban már csak a 17. pozícióra volt elegendő.
 
Honda 5/10 – „Finkle az Einhorn, Einhorn az Finkle”, avagy bárhogy nézzük nem gusztusos
Kizárólag és ezzel együtt is nagyon jó szándékkal Nakagami negyedik helyének tudható be, hogy még a maguk szerény öt pontjából is harmadikként soroljuk be a HRC-t a Ducati és a Yamaha után. Ezt is azért, mert kár lenne a japán versenyző teljesítményét csorbítani. A HRC első épkézláb eredményét az LCR Hondás hozta idén és ezzel ki is merült a Honda Jerezben mutatott pozitívumainak száma. Nakagami helyezése nem csupán arra jó, hogy egy kis reményt adjon a márkának, hanem arra is, hogy méginkább beárazza a márkatársakat. Itt persze Marquezt nem vesszük számításba, mivel a nyolcszoros világbajnok még nyilvánvalóan közel sincs top formában, habár a versenyzők között is akadt olyan, aki azonnal a top5-be várta őt Portimaóban is. Ettől azért még jócskán elmarad, az pedig majd később derül ki, hogy ez mennyire lesz tartós, vagy ténylegesen csak az áll-e a háttérben (netán az ő bicskája is kezd beletörni az RC213V-be), hogy formába kell lendülnie.
 
Vajon ezek a jelek lennének a fekete felhők, amik beárnyékolják Espargaro hondás karrierjét?
 
Más a helyzet viszont Pol Espargarónál. Nehéz kérdés a Honda ügye, hiszen nemrég kaptak egy kis fricskát a spanyoltól, miszerint nem dolgoznak túl összehangoltan, mindenki a maga útját járja és több konfiguráció is fut párhuzamosan a márkatársak közül. Itt elővehetnénk Nakagami téli nyilatkozatcunimját arról, hogy az összes hondásnak pontosan ugyanolyan gyári gépe lesz…ja vagy mégsem? Egyrészről tényként kezelhetjük, hogy az RC213V egy nem túl versenyzőbarát, különleges vezetési stílust igénylő motor, ami már sok-sok szájból elhangzott. Másrészről sajnos beigazolódni látszik, hogy a Honda nem feltétlenül döntött jól Pol Espargaro leigazolásával. Ahogy a tavalyi Dashboradokban is visszatérő témaként merült fel: Húzhatott volna ezzel az erővel merészebbett is a HRC. A Ducati akár követendő példa lehetne, hiszen beszippantják a fiatal versenyzőket igyekeznek nekik lehetőséget adni és ezzel együtt kipróbálni őket.
 
"Ez biztos kell a motorra?" (A kép a hétfői jerezi teszten készült Esaprgaro egy bukását követően)
 
Talán csúnya ilyet mondani, de ha Espargaro nem volt eddig gyors a Hondával, akkor talán nem is lesz az. Ezt is megénekeltük már, de aki ráérez egy adott motorra, annak nem kell versenyeket várni arra, hogy szép lassan közelebb kússzon az elejéhez, főleg ha világbajnoki álmokat dédelget. Jó-jó Lorenzo ducatis kalandja még mindig kiváló ellenpélda, de biztos, hogy ilyesmiről van szó a HRC-nél is. A Honda mindenesetre a világ talán legnagyobb motorgyártója, volt többmillió eurójuk kitömni Marquez zsebét, ha valaki, akkor nekik nem okozhat olyan nagy problémát, ha hozzá kell nyúlni valamihez, de legalábbis nem a pénzen fog múlni. Ezalatt új fejlesztéseket/változtatásokat értünk a jelenlegi motoron, amivel egyébként valami nem kerek.   
Alex Marquezzel zárul a HRC kör: Ő továbbra is esik-kel, sok köszönet nincs abban, amit mutat, pedig felsejlik még az a tavalyi két második hely, de azóta…
 
Suzuki 5/10 – Kötelezőnek megteszi
A Hondához hasonlóan öt pontot kaptak a kéke, leginkább azért is, mert ők kevesebből gazdálkodva szinte ugyanazt hozták. Mir szépen gyűjtögeti a pontokat (akárcsak tavaly), így pedig most épp negyedik a bajnokságban, mindössze tizenhét pontra az éllovastól. Rins egész egyszerűen hibázott és a pálya poros részén esett el egy „aszfaltpukli” miatt kényszerűségből szélesített fordulóban, így szó szerint 50%-os maradt a Suzuki kizárólag Mirrel az elejében.
 
Mir szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat
 
A világbajnok hozta a kötelezőt és azt, ami azzal járt, hogy ott tudta tartani motorját a top7-ben. Quartararo ugye hátraesett, az Apriliát pedig sikerült lenyomni, így lett meg az ötödik hely. Mir a futamot követő nyilatkozatában megjegyzete ugyan, hogy jobb eredményre számított, illetve, hogy most már könnyű megítélni, hogy min kellett volna változtatni, azonban a verseny előtt nem minden esetben tudhatják biztosra, hogy az adott beállítási variáció javít-e majd a teljesítményükön.
 
Aprilia 4/10 – Várva a nagy hű meg ha-t
Az Apriliat most már kicsit kritikusabban kezeljük, már csak amiatt is, mert a negyedik futam telt el úgy, hogy a nagy áttörést várjuk tőlük, de rendre be kell érnünk azzal – és persze nekik is – ,hogy öt másodperc körül vannak az elsőtől, ami jó-jó, de mégsem dobogó, hanem egy hatodik hely most éppen. Az is ezzel együtt kicsit kevéske, hogy a márka kvázi „félkarú óriásként” áll oda minden futamon a rajtrácsra, hiszen nyilvánvaló, hogy csak Aleix Espargarotól lehet említésre méltó eredményt várni.
 
Az Aprilia még mindig egy lépésre a vízválasztó eredménytől
 
Ez talán túl nagy luxus egy olyan gyártó számára, akinek most még összesen két motorja van a mezőnyben. Persze nem kizárt, hogy a Doviziosoval való teszt más irányba terelte az elképzeléseiket és távlati célok lebegnek a noaleiek szeme előtt, de attól még a téli nagy fejlesztések még nem értek abba a stádiumba, amire mindenki felkapná a fejét. Ott lóg a levegőben a nagy hű meg ha, de még mindig csak lóg…
 
KTM 3/10 – Talán több Red Bull…hátha szárnyakat ad
Szomorú látni, hogy a tavaly nagy örömmel fogadott KTM eredmények most a közelébe nem érnek legalább annak, ami volt. Binder magára vállalta a bukást és egyben nullázást (pedig ő mindent megtett, az első esés után még visszaállt, de aztán újra kizúgott), Oliveira pedig az abroncsok túlmelegedésére panaszkodott, egyszóval ugyanarra a problémára, ami a többi versenyző elmondása szerint is jelentősen hátráltatja őket idén: Egyszerűen elhasználja az abroncsokat a motorjuk, a Michelin pedig kivette a kínálatból azt a verziót, amely kedvező volt számukra.
 
A KTM-nél kissé a feje tetejére álltak a dolgok...
 
Nem tudni, hogy ők látják-e a fényt az alagút végén, azonban innen nemigen tűnik úgy, hogy felcsillanna a remény. Portimao még csak-csak biztató volt (ott is azért a kiesett versenyzők hozzájárultak a jó eredményhez), de most ismét top10-en kívüli eredményre futotta csak. Csak remélni tudjuk, hogy az osztrákok képesek lesznek megoldani a problémákat, hiszen a KTM minden tekintetben üde színfoltja lehetne az élmezőnynek. Emellett azt végképp nem szeretné senki, ha kedvüket szegnék a kudarcok és így vagy úgy visszavonulót fújnának, amire persze az elkövetkezendő négy évben elméletileg nincs esély, hiszen 2026-ig ők is kötelezettséget vállaltak.


Fotó: MotoGP Media


Hozzászólások