WTCR

Tarquini többre tartja a WTCR-es sikerét, mint a 2009-es vb-címét

Elmondása szerint idén sokkal komolyabb volt a küzdelem, mint kilenc éve, amikor a SEAT dominálta a WTCC-t. A makaói szezonzárón viszont a saját dolgát nehezítette meg az időmérős hibával.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Gabriele Tarquini néhány napja 56 évesen lett a WTCR történetének első bajnoka, miután három ponttal legyőzte ősi ellenfelét, Yvan Mullert. „Nyerni akartam, mert hosszú és kemény szezon volt, ráadásul az első a WTCR történetében, és az idény 90 százalékában én vezettem” – árulta el a széria hivatalos honlapjának a veterán pilóta. „Nagyszerű érzés, ahogy a WTCR maga is nagyszerű volt. Szeretném megköszönni a Hyundainak, hogy még a legelején kiválasztottak, a teljes BRC Racing Teamnek, a szerelőimnek és a csapattársamnak, Norbinak. Emellett szeretnék gratulálni Yvannak is, remek munkát végzett a szezonban, ő volt a legkeményebb ellenfelem. És majdnem elfelejtettem a családomat: a feleségemet, a lányomat és a fiamat!”

De vajon gondolt-e arra az évad kezdete előtt, hogy bajnok lehet? „Igazából arra számítottam, hogy harcban leszünk a címért. Tudtam, hogy az autó nagyon jó, de négy Hyundai volt a mezőnyben, és a többiek is komoly szintet képviselnek: Norbi, Yvan és Thed egyaránt nagyon erősek. A szezon elején is elmondtam, hogy talán nem a leggyorsabb fogja nyerni a bajnokságot, hanem a legszerencsésebb vagy a legokosabb, mivel ez egy roppant hosszú évad volt 30 versennyel.”
Tarquini a második időmérőn hibázott, így a mezőny közepéről kellett indulnia a vasárnapi versenyeken, amelyek közül az egyikben rajtbalesetbe is keveredett: „A lehető legnehezebb módon nyertem meg a bajnokságot a saját hibámból kifolyólag. Nem hibáztathatok senki mást, csak magamat az időmérős balesetért. Anélkül sokkal könnyebb lett volna, de ezzel a hibával mindkét vasárnapi futamon a 14. helyről indultam, és tudtam, hogy történhetnek dolgok a rajtnál. A második versenyen történt is: jól rajtoltam, két-három autót is megelőztem, de aztán valaki ütközött előttem, így meg kellett állnunk a Lisszabon-kanyar közepén, és belejöttek az autóm hátuljába.”

„A harmadik futamon talán az egész hétvége legrosszabb startját fogtam, de így kicsivel több esélyem volt túlélni az első kanyart. Az első kör után a munka felét elvégeztük. Kemény volt, mert Thed jött mögöttem, de az autó sokkal jobban működött, mint szombaton, amikor problémáim voltak a teljesítményével. Nehéz volt, de így még jobb érzés is.”

Az olasz pilóta 2009-ben minden idők legidősebb FIA világbajnoka lett a WTCC-ben, de bizonyos szempontból a mostani sikerét többre tartja: „Ez van az élen, mert talán a versengés színvonala még magasabb is, mint 2009-ben volt, amikor többé-kevésbé csak a SEAT-pilóták voltak versenyben. Itt rengeteg harc volt rengeteg versenyzővel. A Balance of Performance-nak köszönhetően pedig hol az élen vagy, hol hátrébb, így mindenki számára nehéz akár még a pontszerzés is.”

Tarquini elismerte, hogy a kilenc évvel ezelőtti diadala után halványan átfutott benne a visszavonulás gondolata, de még bőven érezte magában a tüzet akkoriban. S úgy tűnik, nincs ez másként most sem, hiszen arra a kérdésre, hogy Mullerhez hasonlóan 2019-ben is indulni fog-e a WTCR-ben, így felelt: „Még nem tudom, előbb szeretnék lenyugodni. 56 éves vagyok, de még mindig gyors, és talán kicsit okosabb is, mint fiatal koromban. Ez a harmadik nemzetközi bajnoki címem, hiszen egyet szereztem gokartban is. Nem hiszem, hogy abba akarom hagyni, szóval ha a Hyundai szívesen folytatja velem, akkor folytatom is.”

Fotók: WTCR Media


Hozzászólások