Interjú

Tarquini: „Olyan ez az autó, mintha a gyermekem lenne” (exkluzív!)

Melyik volt a legjobb túraautó, amit valaha vezetett? Ki volt a legkeményebb ellenfele lassan 40 éves pályafutása során? Volt-e szerepe abban, hogy Michelisz Norbi lett a csapattársa? Többek között ezekről beszélgettünk a WTCR rangidős bajnoki éllovasával.
Szeretnél élőben szurkolni kedvenc motorversenyződnek az augusztus eleji brnói futamon? Akkor van egy ajánlatunk számodra: az előző évekhez hasonlóan idén is megrendelheted belépődet jegyshopunkon keresztül a MotoGP Cseh Nagydíjára!

Gabriele Tarquini 2009-ben minden idők legidősebb FIA világbajnoka lett a WTCC-ben, idén pedig két versenyhétvége után a BRC Racing Team Hyundaijának volánjánál vezeti a WTCR Túraautó-világkupa összetettjét. Michelisz Norbert csapattársával a hungaroringi második szabadedzés után volt lehetőségünk beszélgetni a csapat kamionjában.
 
P1race: - Először is: szereted Budapestet és Magyarországot?
Gabriele Tarquini: - Igen, nagyon jól ismerem a várost és a pályát is még a Formula-1-es korszakomból. Már 1988-ban jártam itt, azóta elég sokat változott a város, a pálya viszont gyakorlatilag ugyanolyan. Nagyon élvezem az ittlétet és a versenyzést. Az F1-esek számára talán kicsit rövid és kissé lassúak a kanyarok, de a mi kategóriánkhoz és autónkhoz pont jól passzol.
 
- Van időd ilyenkor városnézésre is a versenyzésen kívül?
- Már elég sokszor jártam itt, szóval igen. A minap például a városközpontban voltam egy videoforgatáson. Viszont az elmúlt néhány szezonban már csak a pályára látogattam ki.
 
- Elindult az új bajnokság, újak az autók – mi jelenti a fő különbséget a korábbi gépekhez képest?
- A WTCR a WTCC és a TCR egyfajta keverékének tekinthető. Tavaly indultam a TCR-ben is, az itteni színvonal viszont sokkal magasabb annál. A fő különbséget a költségek jelentik, elsősorban az autók jóval olcsóbbak, akár háromszor-négyszer drágábbak voltak a WTCC-s kocsik, emellett kevesebb emberre is van szükség az autók körül. Ami a vezetést illeti: nem túl nagy a különbség, a gumik is ugyanolyak, mint a WTCC-ben voltak. Úgy vélem, egy igazán jó mix jött létre itt a WTCR-ben: jók az autók, tapasztaltak a versenyzők, erősek a csapatok.
- Tavaly tevékenyen részt vettél a Hyundai fejlesztésében. Hogyan léptetek kapcsolatba egymással?
- Áprilisban kezdtük el tesztelni ezt az autót, az első körtől az utolsóig részese voltam ennek a projektnek. Rengeteget dolgoztunk, nagyon jó mérnökök és csapat vett körül, és elég sok pénzt is áldoztunk a tesztelésre Európa-szerte. Végül aztán úgy döntöttek, rajthoz állnak a TCR International Series utolsó két fordulóján, ahol az első pillanattól kezdve nagyon jól működött az autó.
 
- Kaptál más márkától is ajánlatokat erre az évre vagy egyértelmű volt, hogy a Hyundaijal fogsz indulni?
- Nem. Olyan ez az autó nekem, mintha a saját gyermekem lenne. Nagyon örülök, hogy ennek a projektnek a részese lehetek, hiszen a nulláról indulva építettük fel. Szinte mindenben döntési jogom volt, szóval nem akartam csapatot váltani, nem is érdeklődtem más márkák iránt. A Hyundai boldog volt, hogy velem folytathatja, és én is örültem, hogy maradhatok.
 
- A csapattársad kilétéről is kikérte a véleményedet a csapat?
- Igen, olyan helyzetben voltam a Hyundainál, hogy végig egyeztettek velem a csapattársakról. Ebben a döntési folyamatban is érintett voltam. Én javasoltam Norbit is. Akkor még nem tudtam, hogy szeretne váltani a Hondáról. Kínában beszéltem vele, amikor én is ott versenyeztem a WTCC-ben, de az idei év akkor nem került szóba. Ha őszinte akarok lenni, azt hittem, maradni fog a Hondánál. Aztán később történt valami a tél során: az utolsó verseny után Norbi felhívott, hogy mit gondolok annak a lehetőségéről, hogy csatlakozna hozzám a Hyundainál. Elkezdtünk erről beszélgetni, a Hyundai is kikérte erről a véleményemet. Nagyon jó a kapcsolatom vele a hondás idők óta, remek srác és egy igen gyors pilóta, ezért azt mondta az istállónak, hogy nagyon örülnék, ha olyan csapattársam lenne, mint Norbi.
- Tekintsünk egy kicsit vissza a múltba: már a WTCC legelső, 1987-es szezonjában is versenyeztél. Milyen volt az a korszak a mostanihoz képest?
- Teljesen más volt. Az volt a modern túraautózás kezdete. Az elsőkerék-meghajtás például csak jóval később jött be, akkoriban minden autó hátsókerék-meghajtású volt. Én egy Alfa Romeóval mentem, a legversenyképesebb viszont talán a BMW volt. Nagyon jó bajnokság volt, elképesztő színvonalat képviseltek a résztvevő pilóták: ott volt Alessandro Nannini, Nicola Larini, Michael Andretti, Roberto Ravaglia. Akkoriban fedeztem fel magamnak a túraautózást, nagyon tetszett ez a kiélezett versenyzés, inkább olyan volt, mint a gokartozás, semmint a formulaautózás. Amint volt lehetőségem visszatérni, megtettem azt egy BMW-vel. Aztán pedig egy másik világba csöppentem az elsőkerék-meghajtással 1993-ban: eleinte óriási volt a különbség, de évről évre rengeteget fejlődtünk.
 
- Melyik volt a legjobb túraautó, amelyet valaha vezettél?
- Talán a legjobb a DTM-érában volt: 1995-ben, amikor ITC-nek hívták a sorozatot, versenyeztem ott. Elsőkerék-meghajtás, tele elektronikával, egy igencsak drága autó volt – talán túlságosan is. De nagyon nagy élmény volt vezetni. Abban az időben talán még kifinomultabbak is voltak ott a rendszerek, mint ugyanabban az évben a Formula-1-ben, ez jelenthette a technológia csúcsát akkor.
 
- Ki volt a legkeményebb ellenfeled a pályafutásod során?
- Rengeteg volt. Nagyon sok jó pilótával volt dolgom, kezdve a Formula-1-től. Olyan csapattársaim voltak, mint Stefan Johansson, aztán mentem együtt Tom Kristensennel, Giovanardival, Larinivel. Nehéz megmondani, ki volt a legkeményebb, de végig igyekeztem jó viszonyt ápolni a csapattársaimmal, emellett pedig mindig próbáltam tanulni is tőlük valamit.
 
- Végezetül: hogyan látod a túraautózás jövőjét? Maradni kellene a TCR-szabályrendszernél, jöjjön inkább a Class One vagy az elektromos túraautók?
- A mostani egy jó keverék, két-három nagyon jó szezon előtt állunk, aztán meglátjuk, mi lesz. A Class One egyfajta álom, amennyiben lenne négy-öt gyártó, akik készen rengeteg pénzt áldozni rá. Ami az elektromos túraautókat illeti, nem sokat tudok róluk, de szerintem sokkal több értelme van a mi kategóriánkban, mint a formulaautóknál. Lehet, hogy a jövőt illetően az egyik legjobb opció lesz.

Fotók: Rákóczi Ádám (P1race.hu)


Hozzászólások