Jegyek

Nyerhet-e valaki érdemtelenül bajnokságot?

Magazin
Nyerhet-e valaki érdemtelenül bajnokságot?
2018.01.08. 16:05
Megérdemelte-e a világbajnoki címet Thed Björk és Lucas Mahias? Kit okolhat Sebastian Buemi a tavalyi vereségért? És mi a helyzet a MotoGP-ben? A sportban nem mindig a legerősebb teljesítményt nyújtó versenyző lesz a győztes, de ennek vajon örülünk vagy sem?
 
Elindult Instagram-csatornánk: kövesd legújabb közösségimédia-platformunkat, ahol friss és exkluzív helyszíni képekkel, valamint a versenyhétvégék legérdekesebb fotóival szolgálunk majd! A P1race Instagram-csatornája ide kattintva érhető el. (x)

Miközben szép lassan közeledünk a 2018-as versenyszezon rajtjához, érdemes még egy kisebb kitérőt tenni a tavalyi évad kapcsán. 2017 során több szériában is olyanokat koronáztak bajnokká, világbajnokká, akik noha kétségtelenül nagyszerű teljesítményt nyújtottak az idény folyamán, de a közvélemény szemében mégsem feltétlenül ők voltak az év legjobbjai – adott esetben talán még a második legjobbak sem.
 
Ebbe a kényes témába belevágni már-már szentségtörésnek számít, és leszögeznénk, hogy az alábbiakban felsoroltak közül senkinek az érdemeit nem szeretnénk elvitatni, csupán egy olyan jelenséget szeretnénk közelebbről megvizsgálni, amely valószínűleg egyidős a technikai sportokkal.
 
A Supersport-világbajnokságon Kenan Sofuoglu felmosta a padlót az ellenfelekkel szinte minden egyes futamon, amelyen rajthoz állt. A gond csak az, hogy a törökök kiválósága a szezon tizenkét állomása közül csupán nyolcon indult el. Egyszer kilökték, a szezonzáró katari viadalon sérülten versenyzett, a többit azonban egy kivételével mind megnyerte – sokak szerint Németországban is győzhetett volna, ha nem kell idő előtt megszakítani a körözést. Sofuoglu öt sikere ellenére is kikapott Lucas Mahiastól, aki csupán kétszer diadalmaskodott, viszont rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az idény során.
Minden bizonnyal a legösszetettebb szituáció, számunkra, magyarok számára pedig kétségtelenül a legérzékenyebb pont a WTCC volt. Hiába kezdett elképesztő magabiztossággal a széria hattyúdalának számító évben Tiago Monteiro és hiába hajrázott hihetetlen teljesítményt nyújtva Michelisz Norbi a szezon második felében, a technikai hibák és kizárások miatt a sorozat utolsó világbajnoka mégsem a Honda egyik versenyzője, hanem a volvós Thed Björk lett.
 
Hiába kezdte félelmetes tempóban a címvédő Sebastien Buemi a Formula-E 2016-17-es szezonját, megnyerve az első nyolc fordulóból ötöt, tavaly júliusban mégis Lucas di Grassi örülhetett a bajnoki címnek. A svájcit kétszer zárták ki utólag, a New York-i hétvégét pedig teljes egészében ki kellett hagynia az Endurance-világbajnokság miatt.
 
Anélkül, hogy komolyabb pszichológiai elemzésbe fognánk, annyi bizton állítható, hogy a külső szemlélőkben általában ellentétes érzelmek dúlnak ezekben a szituációkban. Míg egyrészt létezik bennünk egyfajta szolidaritás az esélytelenebb féllel szemben (pláne akkor, ha a sokszoros bajnok már a sokadik évében tarol), az igazságérzetünk miatt gyakran megmarad egy keserű utóérzet, ha mégsem a legjobb(nak tartott) versenyző diadalmaskodik.
Kenan Sofuoglu hosszú évek óta tarol a Supersportban, tavalyi trónfosztásakor azonban legalább olyan hangosak voltak a magyarázkodó hangok, mint akik Mahias győzelmét ünnepelték. Kétségtelen tény, amit maga a francia motoros is elismert, hogy ha a török világbajnok nem sérül meg kétszer is az idény folyamán, feltehetően játszi könnyedséggel húzza be újabb vb-elsőségét. Persze mint tudjuk, a sportban nincs „ha”. Megkockáztatom, hogy Mahias ezen magatartása már egy csattanós válasz lehet a címben feltett kérdésre. Olyan versenyzőről beszélünk, aki tisztában van a saját és az ellenfele képességeivel, és pontosan tudja, hogy a körülmények szerencsés együttállása is (!) kellett ahhoz, hogy ő legyen 2017-ben a végső győztes. Önmagában már ezért is megemelhetjük előtte a kalapunkat.
 
A WTCC egyik nagy örökre nyitva hagyott kérdése marad, hogy vajon mire ment volna Tiago Monteiro az idei évben a hihetetlenül stabil Thed Björkkel és a félelmetesen gyors csapattárssal, Michelisz Norbival szemben. A portugál nemcsak a számok alapján bizonyult a legjobbnak az év első felében, a nyári szünetben mindenki pontosan tudta, hogy önerőből nagyon nehéz lesz megverni őt, kelleni fog ehhez az is, hogy Monteirónak becsússzon pár „üres” hétvége. Arra azonban senki sem számított, hogy a portugálnak a barcelonai tesztbalesete miatt esélye sem lesz harcba szállni a világbajnoki címért.
 
A Honda így már csak Michelisz Norbiban bízhatott, aki mindent meg is tett azért, hogy házon belül tartsa a világbajnoki koronát. Sajnos a katari fékhiba megállította Norbi menetelését, amely a kínai kizárással együtt már túl nagy hátránynak bizonyult Björkkel szemben. A svéd Mahiashoz hasonlóan elismerte, hogy tavaly nem feltétlenül ő volt a leggyorsabb versenyző a mezőnyben, Michelisz Norbi pedig hasonló sportszerűséggel nyilatkozta, hogy a végső győzelemhez a stabilitás, nem pedig a nyers tempó volt a kulcs.
A mi csalódottságunk (egy bizonyos pontig) érthető, hiszen a honfitársunkról van szó, aki ráadásul még a szezon egyik, ha nem a legjobb teljesítményét nyújtotta a pályán. Az idény elején meghozott néhány rossz vagy szerencsétlen döntésnek (Bennani előzése Monzában, a hungaroringi időmérő, stb.), valamint a Honda „öngóljainak” (a ningbói kizárás és a pilóták végső esélyét elvevő fékhibák) köszönhetően viszont nem kétséges, hogy Björk megérdemelten lett világbajnok – még úgy is, hogy nem feltétlenül ő nyújtotta a legerősebb teljesítményt tavaly.
 
A versenyt követő kizárások a Formula-E-t sem kerülték el, Sebastien Buemi tavaly kétszer is ennek látta kárát. A svájci ezen felül maga is jelentősen hozzájárult saját legyőzetéséhez, a New York-i távolmaradás mellett a montreali szabadedzésen elkövetett hibával is. Mellette szól viszont, hogy még egy kihagyott hétvégével együtt is majdnem megvédte a címét, a vereséghez egy méltó kihívóra volt szükség Lucas di Grassi személyében. A brazil számára sem ismeretlen fogalom a futamokat követő diszkvalifikálás, ezek nélkül talán már korábban is megtapasztalta volna, milyen érzés bajnoknak lenni.
 
Utólag talán mondhatjuk, hogy a sors visszaadott neki valamit abból, amit korábban elvett, a bajnoki címre való érdemesség kérdése viszont nagy valószínűséggel Di Grassi esetében a legegyértelműbb, két okból is. Egyrészt a brazil már több éve nyújt bajnokhoz méltó teljesítményt (a 2016-os londoni futamhoz hasonló vitás megmozdulásokkal együtt, amelyek adott esetben ugyanúgy egy bajnok sajátjai), másrészt Buemi elsősorban csak saját magát (és csapatát), nem pedig külső körülményeket okolhat a vereségért.
Ráadásként tegyünk egy rövid kitérőt a MotoGP-ben, ahol nem szembesültünk a fentiekhez hasonló dilemmával, a szezon végén nem volt kétséges, hogy a legjobb teljesítményt nyújtó versenyző, Marc Marquez lett a világbajnok. Ha viszont Andrea Doviziosónak valahogy mégis sikerült volna kiénekelni a sajtot spanyol riválisa szájából, feltehetően ők is felkerülnek erre a listára. A korábban említett lélektani háttér – „szurkoljunk az esélytelenebbnek, de igazságtalan, ha nem a legjobb nyer” – feltehetően ebben az esetben jelentkezett volna a legintenzívebben.
 
A MotoGP hosszú története amúgy is rengeteg ehhez hasonló finálét produkált már. Vajon Nicky Hayden, Alex Marquez, adott esetben Maverick Vinales, vagy akár Talmácsi Gábor világbajnoki címéből mennyit von le az a tény, hogy volt egy (vagy több) erősebbnek tűnő ellenfelük is abban az évben? A Formula-1 kapcsán fel lehet tenni ugyanezt a kérdést James Hunt, Keke Rosberg, de Kimi Räikkönen esetében is.
 
A válasz minden esetben az, hogy semennyit. A világbajnokok ellenfeleinek ugyanúgy fel lehetne róni, hogy az erősebb csomag miért nem volt elég a végső győzelemhez. Ezek a papírformát felborító forgatókönyvek adják nemcsak az autó- vagy a motorversenyzés, hanem a sport egyik legfőbb vonzerejét, spekulálhatunk és számolgathatunk utólag, amennyit csak bírunk, az eredmény úgyis ugyanaz marad. Nem mellesleg végtelenül unalmas volna, ha mindig az nyerne, aki adott évben a legerősebb.
 
Fotó: WSBK Media, WTCC Media, Formula-E Media
Írta:

A Te véleményed?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!

Hozzászólások
 
Partnereink:
Pole pozícióba hozunk!
E-mail:
info@p1race.hu
www.p1race.hu
www.p1race.com
©  2018  www.p1race.com   Minden jog fenntartva
web:
grafika: