Interjú

Nagy Dani: „Jobbnak tűnt egy erős Európa-kupás szereplés” (exkluzív!)

Hogyan élte meg a Zengő Motorsportnál töltött másfél szezont? Mikor fogalmazódott meg benne a váltás gondolata? Milyen célokkal vág neki a hétvégén rajtoló szezonnak? Többek között ezekről beszélgettünk a 20 éves pilótával a Hungaroringen.
Kövess minket a közösségi médiában is: Facebook-oldalunkon és Twitter-csatornánkon a legfontosabb és legfrissebb híreket, Instagram-oldalunkon a legjobb képeket, a YouTube-csatornánkon pedig szerkesztőségünk podcastjeit találhatod meg!

Nagy Dániel 2016-ban az idény közepén debütált a WTCC mezőnyében, az elmúlt másfél szezont a Zengő Motorsport Hondájának volánjánál töltötte. Egy monzai pontszerzést leszámítva azonban nem jutott be a top10-be, az eredmények elmaradása pedig érthető módon őt is frusztrálni kezdték a 2017-es szezon végére. A még mindig csak 20 éves pilóta ezért a váltás mellett döntött, s idén már a M1RA-t fogja erősíteni a TCR Európa-kupában. Danival a WTCR hungaroringi fordulóján, a szombati nap végén beszélgettünk, azaz ekkor még „csak” egy hetedik helyezés volt a tarsolyában szabadkártyásként, a vasárnapi dobogót már az interjú elkészülte után zsebelte be.
 
P1race: - A mai futam utáni sajtótájékoztatón említetted, hogy úgy érezted, az előző évek gyengébb eredményei után sokan azt gondolták, hogy nem feltétlenül van a legjobbak között a helyed. Melyek voltak azok a problémák, amelyek miatt úgy érzed, hogy nem tudtad te vagy akár a csapat kihozni a maximumot?
Nagy Dániel: - Alapvetően egy nagyon nehéz helyzetben voltunk. Sosem fogom hibáztatni a csapatomat, hiszen mindenki azért dolgozott a Zengő Motorsportnál azokban az években, hogy minden a lehető legjobban működjön. Anyagilag elég szűk volt a mozgásterünk, sokszor nem tudtunk új gumit venni, az autók technikai állapota is folyamatosan romlott. Nem tudtuk úgy felkészíteni az autókat, mint a többiek, mert egyszerűen nem volt rá lehetőségünk, így szép lassan egyre jobban maradtunk le technikailag. Nyilván ez a versenyző mentalitását is rombolja, ha úgy áll fel a rajtrácsra, hogy tudja, hogy nem túl jók az esélyei.
- Amikor Aurélien Panis elhagyta a csapatot, volt róla szó, hogy Te kapod meg a 2017-es Hondát. Ez végül megvalósult?
- Így van. Átvettem Panistól az autót, és igen jelentős elvárásokat támasztottam magammal szemben. A szurkolók és a csapat is nagyon bízott abban, hogy ez az autó olyan fejlesztésekkel van felvértezve, amelyekkel fel tudjuk venni a versenyt a gyári csapatok ellen is vagy legalább meg tudjuk közelíteni őket. Ugyanakkor nagyon jóban voltam végig Auréliennel, és sokat panaszkodott nekem, hogy technikailag nincs minden rendben. De ő ugye a formulaautók világából jött, ezért sokan azt mondták, hogy nem tudja még ezt rendesen kezelni, és mindig arra biztatták, hogy próbáljon meg kicsit jobban alkalmazkodni a saját stílusával, mert az autó rendben van.
 
- Ezért is hagyta ott végül a csapatot, mert nem érezte jól magát az autóban?
- Nem tudom pontosan, de nyilván ez is közrejátszott. Azt mondták neki, hogy új autót kap, aztán viszont szép lassan kiderült – főleg akkor, amikor már én ültem bele, mert ennek alaposan utánajártunk –, hogy nem teljesen azok az alkatrészek és fejlesztések vannak a mi autónkon. Nyilván nem látok bele, mi állt pontosan a papírokban, de nem az volt a helyzet, amit gondoltunk. De ezt előtte én nem tudtam, így amikor beültem az autóba, mindenki várta a nagy csodát, ahogy én is. Az első körök után még nem mertem semmi rosszat mondani, mert örültem, hogy végre megkaptam a nagy lehetőséget, aztán lassan kiderült, hogy ez inkább egy nagy teher. Nagyon sok problémánk volt az alaptempóval, a gyors kanyarokban szinte el sem tudtunk fordulni az autóval. Sokat dolgoztunk azon, hogy megoldást találjunk a problémákra, de ez nem sikerült. A szurkolók és a szakemberek viszont, akik úgy tudták, hogy ez egy fejlesztett autó, azt várták, hogy most jönni fognak az eredmények. Egy éven keresztül „magyarázkodtam” azzal, hogy a 2015-ös, de a gyáriakéval megegyező súlyú autóval megyek. Aztán mindenki azt látta, hogy az „új” autóval sem jönnek az eredmények, pedig én ugyanazzal az elánnal dolgoztam és ugyanazzal a magabiztossággal próbáltam nyilatkozni, és talán ez tűnt úgy sokaknak, hogy jó-jó, Dani beszél, de mégsem teljesít.
- Nem törtél meg emiatt?
- Voltak nehéz időszakok, de azért sokáig kitartott annak a varázsa, hogy ilyen fiatalon a legjobbak között, a WTCC-ben versenyezhetek. Pár évvel ezelőtt nem is álmodhattam ilyesmiről, éppen ezért nem volt ennek olyan nagy jelentősége. A szezon vége felé jött el az a pont, amikor már az volt bennem, hogy miért is vagyok én itt: nem azért, hogy a mezőny végén menjek, hanem hogy le is tegyek valamit az asztalra.
 
- Ekkor fogalmazódott meg benned a váltás gondolata is?
- Az utolsó két versenyhétvége már nagyon nehezen telt. Minden egyes edzésen más hiba jött elő, szerintem ott érte el a vég a technikát. Folyamatosan mentek tönkre az alapvető forgó- és kopó alkatrészek, amelyekből nem volt pótlás. Én ott teljesen el is engedtem a dolgot, mert láttam, hogy ilyen körülmények között nem fogunk tudni előrelépni. Ez nyilván nem a csapat meg a szerelők hibája volt, hanem egy roppant nehéz helyzetbe kerültünk, de nyilván azt kívülről azért nehéz megítélni, hogy az autó tényleg nem olyan vagy csak azt mondják, hogy nem olyan, mert egy jó kifogás. Emiatt megértem, hogy ez sokaknak nem volt szimpatikus, és ekkor még az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy itt a vége. Mindig is az volt a hozzáállásom a versenyzéshez, hogy nagyon szeretem és imádom, de addig szeretném ezt a sportot csinálni, amíg látom azt, hogy el tudok valamit érni. Megingott a magamba vetett hitem és a motivációm is, ezért sokat gondolkodtunk édesapámmal, aki a menedzserem is egyben, hogy merre tovább, van-e egyáltalán értelme az egésznek.
 
Az a döntés született meg bennünk, hogy vagy befejezzük, vagy váltunk. Ekkor jött a számunkra kedvező szituáció, hogy a M1RA pilótát keres, mert Tassi Attila a Hondánál szeretett volna maradni. Szép lassan elkezdtünk egymáshoz közeledni, és annyira meggyőző volt az, amit Bári Dávidéktól hallottunk, hogy úgy döntöttünk, teszünk még egy próbát és megnézzük, hogy ilyen körülmények között és ezzel a nagyon erős csomaggal – beleértve a technikai felkészültséget és a teszteket, amelyeket a M1RA tud nyújtani – mit tudunk elérni.
- Akkor már tudtátok, hogy Hyundaijal fog menni a csapat, amikor kapcsolatba léptetek egymással?
- Szerintem ez nagyjából egy időben történt. Nem azért kerestük meg a M1RA-t, mert Hyundaijal mennek, mert láthatjuk, hogy azért másik autóval is lehet futamot nyerni, a Honda is eléggé erősnek tűnik. Nem is gondolom azt, hogy ez az autó kilógna felfelé a mezőnyből. Egy erős autó, de nem ez volt a fő motiváció.
 
- Nem érzed visszalépésnek, hogy a tavalyi világbajnoki szereplés után idén az Európa-kupában fogsz teljes szezont futni?
- Igazából sorra kellett venni a lehetőségeinket, és ez volt a maximum, amit elérhettünk. Lett volna egy olyan lehetőségem, hogy egy bizonytalan WTCR-es szezont fussak idén. Erre minden adott lett volna a M1RA-s szerződés aláírása előtti hetekben, mert tárgyaltunk a Zengő Motorsporttal is. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a mai napig megmaradt a jó viszony a szerelőkkel és Zengő Zolival is, nagyon sokat köszönhetek neki, és emiatt én mindig is hálás leszek neki. De sokkal erősebbnek tűnt az egyfutamos WTCR-es beugrás és egy egész Európa-kupás idény, mint egy bizonytalan, előre nem látott feltételek melletti WTCR-es szereplés.

- Mennyit teszteltetek a szezon előtt?
- Eddig összességében másfél tesztnapot teljesítettünk, és nagyban hozzájárult az autó vezethetősége is ahhoz, hogy ilyen hamar eljutottunk egy egész jó tempóhoz. Norbival is volt egy közös tesztünk, ami vezetéstechnikailag egy igen fontos lépcső volt számomra, nagyon hasznos tanácsokkal tudott ellátni mind az egykörös tempót, mind a hosszabb etapokat illetően. Ezek a tesztek arról szóltak, hogy mindezeket megpróbáljam beépíteni a stílusomba és az autót is ehhez tudjuk hangolni. Úgy néz ki eddig, hogy elég jó munkát végzett ezen a téren a M1RA.
- Melyek a fő különbségek a TC1-es Honda és a TCR-es Hyundai között vezetési szempontból?
- A legfontosabb az, hogy jóval kisebb a leszorítóerő. Nyilván van motorerőben is egy 50-60 lóerőnyi differencia, de amit igazából a versenyző érez, az a kisebb leszorítóerő. Itt a Hungaroringen például az 1-es kanyarba nem úgy érkezünk meg, hogy teljes fék, mert a TC1-es autóval tulajdonképpen annál jobb féktávot tudtál venni egy bizonyos határig, minél erősebben tudtad taposni a pedált, mert akkora volt a leszorítóerő 200 km/h-s tempónál, hogy nem tudott blokkolni a kerék. Ezeknél az autóknál erre sokkal jobban oda kell figyelni, ehhez kellett főként hozzászokni.
 
- Milyen célokkal vágsz neki az Európa-kupás idénynek?
- Továbbra is szeretnék visszafogott elvárásokat megfogalmazni magammal és a csapattal szemben. Nyilván a M1RA-ról tudni kell, hogy tavaly megnyerte a TCR International Series csapatbajnokságát, ami azért egy igen combos eredmény, így a vezetők azt a célt tűzték ki, hogy nem szeretnék a dobogó alá adni és címet szeretnének védeni. Azt gondolom, adott a feladat, hogy én se adjam a dobogó alá, de tényleg nincsenek elvárásaim, szeretném fokozatosan felépíteni a szezont, folyamatosan tanulni. Úgy vélem, Norbi személyében a létező legjobb mentort kaptam, a csapat is nagyon készséges és mindenben segít nekem a versenypályán és azon kívül. Ezért nem tartom kizártnak, hogy a vége felé valóban egy top3-as helyezésért harcoljunk a bajnokságban.

- Köszönjük szépen az interjút, és sok sikert a szezonhoz!
- Én is köszönöm.

Fotók: Rákóczi Ádám (P1race.hu)


Hozzászólások