WTCR

Michelisz: El fog jönni az én időm

Miután a bajnoki cím volt a célja az idén a WTCR-ben, értelemszerűen csalódott az összetettbeli negyedik helyezéssel a BRC Racing Team hyundaios pilótája.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Bár már Suzukában nyilvánvalóvá vált, hogy Michelisz Norbertnek már csak matematikai esélye van a bajnoki címre, elmondása szerint csak akkor tudatosult benne, hogy nem sikerült elérnie a nagy célt, amikor a makaói utolsó futam után az autóból kiszállva gratulált Gabriele Tarquininek. „Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam: nincs tovább, nincs több esély, ennek a szezonnak vége van. Még a Szlovákiában aratott nyári győzelmem után a szurkolói kérdezz-felelekben azt mondtam, hogy év végén minden, ami nem a bajnoki cím, nekem csalódás lenne. Ezt fenntartom. Mindig jobb szeretnék lenni annál, amilyen tegnap voltam, ezért azok után hogy tavaly világbajnoki második lettem, a mostani bajnoki negyedik helyet nem tudom másképpen megélni, mint csalódásként” – írta legfrissebb blogbejegyzésében a hyundaios pilóta.

A magyar versenyző makaói hétvégéjét befolyásolta, hogy szinte végig Tarquinit segítette: az első időmérőn a szélárnyékadás miatt nagyjából fél másodpercet veszített, ezért lett hetedik, így amikor a második kvalifikáción a veterán olasz balesetezett, Norbi egyből az előkelő harmadik helyen találta magát. Aztán jött az első futam, ahol rögtön a start után átadta a helyét csapattársának, de még így is nyertek pozíciókat, utána pedig sikeresen kivédekezte Esteban Guerrierit. „A második futam tömegbalesetét azóta többször visszanéztem, és arra jutottam, hogy tízből tízszer ugyanúgy belementem volna Jean-Karl Vernay-be. Pont előttünk állt keresztbe Pepe Oriola autója, és még a belső ívre sem tudtam húzni, mert ott meg Yann Ehrlacher Hondája pörgött teljesen kiszámíthatatlan pályán. Egyszerűen nem volt hová menekülni. Rengeteg dolgot cserélni kellett az autón, a jobb első futóműtől a víz- és olajhűtőig a bal hátsó részig sok minden sérült.”
„Komoly munka volt összerakni a kocsit, fél órával a harmadik futam rajtja előtt még egyáltalán nem volt biztos, hogy el tudok indulni. Nem volt 100 százalékos állapotban az autó, de már annak is örültem, hogy felállhattam a rajtrácsra a harmadik helyen, mert szerettem volna szépen zárni a szezont. Jól sikerült a rajt, de hiába jöttem el gyorsabban a piros lámpák kialvása után, sajnos motorerőben akkora a hátrányunk, hogy a hármas kanyar előtt el tudott menni mellettem Vernay az Audival. Visszacsúszva a negyedik helyre az volt a legfontosabb, hogy Mullert magam mögött tartsam, mert ez létfontosságú volt Gabriele bajnoki címéhez. A végén annak köszönhetően állhattam fel a dobogóra, hogy Vernay kiesett előlem, de tekintve azt, hogy a rám szabott feladatokat megoldottam Makaóban, ami viszont azzal járt, hogy többet kellett a visszapillantóba nézegetnem, mint előre, úgy éreztem, hogy megérdemeltem ezt a kis sikerélményt, és ugyanúgy örültem neki, mintha Vernay-t a rajt után magam mögött tartottam volna.”


Norbi a hazaúton már a jövőn is elmerengett: „A makaói sajtótájékoztatón Gabriele felidézte a szezon előtti gondolatát, hogy ebben az erős mezőnyben valószínűleg nem a leggyorsabb, hanem a legszerencsésebb fog nyerni. Eltöprengtem ezen, és rájöttem, hogy a pályán kívül, az élet más területén már voltam hasonló szituációban. Amikor nagyon akartam valamit, sokáig azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna. Aztán egyszer csak jóra fordult minden. Nem tudnám megmondani, hogy min kellett változtatnom hozzá. Valószínűleg semmin, csak továbbra is kitartóan kellett küzdenem érte és hinni magamban. Ugyanezt fogom tenni a pályán is. Jövőre újra ott szeretnék lenni a WTCR mezőnyében, hogy megharcoljak a bajnoki címért. Mert bár Makaóban még agyonütött a gondolat, hogy idén nincs tovább, de Hongkongban már újra biztos voltam benne, hogy el fog jönni az én időm!”

Forrás: Michelisz Norbert versenyzői blogja; Fotók: WTCR Media


Hozzászólások