MotoGP

Megnyerte-e volna Rossi a futamot, ha nem csúszik el?

Roppant konstans köröket futott az olasz a teljes sepangi versenyen, de ez az őt üldöző Marc Marquezre is igaz, s a bukás előtti körökben pont csökkenni kezdett közöttük a különbség – de mit mutatnak a számok: elkapta-e volna a spanyol a yamahást vagy sem?
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Már az elején leszögezném: igen, a sportban nincs „ha”, éppen ezért az egész alábbi fejtegetés teoretikus és csak játék a számokkal. Valentino Rossi vélhetően éppen azért bukott négy körrel a vége előtt a Malajziai Nagydíjon, mert komoly tempót diktált, amelyre az őt üldöző Marc Marquez szintén remek tempója miatt szüksége is volt – de vajon mi történt volna, ha az olasz nem követi el azt az apró, ám a végeredmény szempontjából számára végzetes hibát az 1-es kanyarban?
 
Kezdjük azzal, amit mindenki, többek között Jorge Lorenzo is kiemelt a sepangi futamot követően: Rossi félelmetesen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a kicsúszásáig. A másodiktól a tizenötödik körig végig 2:00,9 és 2:01,2 között mozgott az ideje, sőt 2:01,1-en kívülre is mindössze négy alkalommal csúszott – ez olyan konzisztencia, amelyre épp az őt emiatt megdicsérő egykori csapattárs volt képes legszebb yamahás versenyein. Visszaesésnek ráadásul igazából jele sem volt Rossinál, bár épp a bukását megelőző, 16. körben futotta a leggyengébb időt 2:01,372-vel – az már sosem derült ki, hogy ez egy romló tendencia eleje volt-e vagy csak egyszeri kisiklás, de erre még később visszatérünk.
Rossi konstans köreit mindenki kiemelte, azt viszont már kevesebben, hogy mögötte Marquez szinte teljesen ugyanolyan produkcióval rukkolt elő. Ha szintén a 15. körig nézzük az idők listáját, akkor bár a spanyolnak volt egy 2:01,2-n kívüli eredménye is, ugyanakkor néhány alkalommal a 2:00,8-as tartományba is benézett. A repsolos ráadásul a 13. körtől kezdődően elkezdte apránként faragni a hátrányát is 39 éves ellenfelével szemben, ám ez a közeledés korántsem volt jelentős, egy-másfél tizedet hozott legfeljebb az olaszon körönként. Pedig Marquez maga is elismerte a futam után, hogy néhány gumihűtő kör után megpróbálta a végéig levadászni Rossit, így valóban a 13. kör környékén gyújthatta be a rakétákat.
 
A legnagyobb kérdés, hogy a hétszeres világbajnok utolérte-e volna a yamahást. Négy körrel a vége előtt a célvonalon áthaladva 648 ezred volt közöttük a differencia, ám mindketten pont az előző körben futották meg az addigi leggyengébb idejüket. Teljesen egyértelmű, hogy mindketten a határon mentek már ekkor – Rossinak alighanem ez is lett a veszte –, ez korántsem azon gumispórolós versenyek egyike volt, amelyeket Marquez taktikus versenyzéssel, az utolsó körökben robbantva általában meg szokott nyerni. Bár a „Doktor” tempója akkor már valamelyest lassabb volt a hondásénál, sem a felzárkózás, s főleg az előzés nem tűnt magától értetődőnek.
 
Ami Rossi ellen szól, az a csapattárs, Maverick Vinales utolsó körökben nyújtott teljesítménye. A hangvillások spanyolja ugyanis maga is elmondta, hogy az utolsó négy körre teljesen elkoptatta a gumikat, alig volt már tapadása. Ez a köridőiből is jól látszik: a negyedik helyen befutó yamahás addig 2:01,1 és 2:01,3 közötti időket produkált – azaz nem sokkal maradt el a két éllovastól, de ne feledjük, hogy Vinalesnek több versenyzőn is át kellett hámoznia magát –, viszont a 16. körtől hirtelen 2:01,4 fölé estek vissza az eredményei, a legvégén pedig ki is engedett. Nem kizárt, hogy Rossi 2:01,3-as eredménye is ennek a tendenciának az első jele volt, de ezt sem jelenthetjük ki biztosan.
Ha a futam addigi képét nézzük, és ehhez hozzávesszük az utólagos nyilatkozatokat, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Marquez az utolsó körre két-három tizedre megközelíthette volna Rossit (de persze ezt sem vehetjük készpénznek). És pontosan ez az, ami miatt a rossisták mellett a semleges szurkolók is nagyon bánhatták a kilencszeres vb-első hibáját: ez a két-három tized már pontosan az a távolság, ahonnan Marquez biztosan megpróbálkozott volna egy utolsó körös támadással, hiszen a vb-címét már bebiztosította, azaz veszítenivalója nem volt, és legyünk egészen biztosak benne, hogy egy Rossi elleni csata még sokszoros plusz motivációt jelentett volna a spanyol számára.
 
De hogy ki került volna ki győztesen ebből a küzdelemből, azt már tényleg képtelenség megjósolni. Ismerjük Marquez agresszivitását, mindent beleadott volna a hajrában, de nem volt akkora a tempókülönbség – legalábbis a Rossi esése előtti körök alapján semmiképp sem lett volna akkora –, hogy egy sima előzéssel utasítsa maga mögé az olaszt. Azt is biztosra vehetjük, hogy Rossi sem hagyta volna magát, nagyon akarta ő azt a győzelmet – ez is hozzájárulhatott a kicsúszásához –, hiszen másfél éve nem nyert már futamot, s őt nem különben nehéz lenyomni egy test-test elleni párharc során. Ráadásul ne felejtsük el, hogy Marqueznek épp az utolsó körös csaták jelentették az egyik gyenge pontját – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – Buriramig, ahol végre egy ilyen küzdelemben győzött Andrea Dovizioso ellen.
 
Összességében tehát a legnagyobb valószínűséggel az történt volna, amit maga Marquez is említett a futam után: lehet, hogy utolérte volna riválisát, de a csata kimenetele kétesélyes lett volna, ugyanis nem volt annyival több benne, hogy kijelenthessük, hogy biztosan megelőzte volna Rossit. A köridők és a verseny alakulása alapján butaság határozottan kijelenteni, hogy Marquez a yamahás esése nélkül is simán győzött volna, ahogy azt is, hogy a hiba nélkül a „Doktor” könnyedén beosztotta volna az előnyét. Mindkét motoros extraklasszis teljesítményt nyújtott Sepangban – csak bánhatjuk, hogy Rossi pillanatnyi megingása miatt mindez nem csúcsosodhatott ki egy őrületes fináléban.

Fotó: Yamaha Racing


Hozzászólások