Superbike

Kiszámíthatatlan lehet a csata az ezüstért – elemzés

Néhány napja véget ért a Superbike-vb európai tesztidénye, amely után még mindig több a kérdőjel az erőviszonyokat illetően, mint a válasz – egy dolgot leszámítva persze: hogy ki a fő favorit (megint).
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

A február végi idénykezdés okán a Superbike-világbajnokság mezőnye mindig korábban ébred téli álmából, mint a legtöbb széria, így mostanra a tesztidőszak jelentős részén már túl is vannak a csapatok. Szokásos közhely, hogy a tesztekből nem lehet sok mindent levonni, de ez a WSBK esetén csak részben igaz, az ugyanis a napnál is világosabb, hogy ki számít 2019-ben (is) a fő esélyesnek. Jonathan Rea a novemberi és januári tesztek során csupán egyetlen nap során nem zárt az élen, az utolsón viszont igazi erődemonstrációt tartott: közel egy másodpercet osztott ki a komplett mezőnynek, tette mindezt úgy, hogy a végén még egy bukást is begyűjtött. Félelmetes fölény, és oké, ez még csak teszt, meg sok az ismeretlen tényező a riválisok új motorjai miatt, de ha az előző négy szezon képét is figyelembe vesszük,
 
egész egyszerűen nem találunk olyan indokot, amely miatt ne jelenthetnénk ki már most, hogy hacsak nem történik valami dráma, akkor idén is a Kawasaki éppen ma 32 éves (Isten éltesse ezúton is!) britje lesz a világbajnok – zsinórban ötödször.

A kérdés igazából az, hogy vajon ismét unalomba fullasztja-e az idényt Rea vagy legalább meg tudják majd őt szorongatni. Néhány napja erről már „kifejtettem” az álláspontomat, amelyből kiderül, hogy mostanra nekem is szertefoszlott a korábbi podcastekben a szerkesztőség többi tagjával ellentétben meglévő optimizmusom, de azért most némileg részletesebben is megnéztük, mi is a helyzet a riválisok háza táján.
Kezdjük azzal, hogy vajon házon belül meg lehet-e majd fogni a négyszeres világbajnokot. Leon Haslam személyében új csapattársat kapott Rea, aki biztosan motiváltabb lesz majd, mint a „zöldektől” egyértelműen fásultan távozó Tom Sykes, viszont a teszteredményekből az is látszik, hogy a Brit Superbike tavalyi bajnoka egyelőre még nem vette fel teljesen újra a világbajnokság ritmusát. Saját bevallása szerint is változtatni kellett a stílusán, de még így is jócskán hátrányban van Rea-hez képest. Ugyanakkor érdemes lehet figyelni egy harmadik kawasakisra, nevezetesen Toprak Razgatlioglura, aki a Pedercini színeiben nem mutatott rossz formát a télen, s bizony okozhat meglepetéseket a többi élmenőnek.

Rea rémuralma alatt egyértelműen a Ducati és főként Chaz Davies volt az, aki olykor-olykor legalább némi ellenállást tudott tanúsítani a Kawasaki ásza ellen, de most talán éppen náluk a legtöbb a kérdőjel a szezon előtt. A bolognaiak ugyanis vadonatúj motorral, a Panigale V4R-rel szállnak harcba idén, s nem elég, hogy még bőven van dolguk a versenygéppel, a felkészülésük sem volt épp zökkenőmentes. Davies például hátfájdalmak miatt nem tudott teljes értékű munkát végezni januárban, novemberben pedig még sérült volt, míg Alvaro Bautistának Portimaóban még a pályával is össze kellett barátkoznia. Jerezben az új aszfalt és a hűvös idő sem segítette a Ducati munkáját, s egyelőre még elég messze van Rea-től abszolút köridők és versenytempó tekintetében is.
Bautista azért villantott előkelő helyezéseket, s ha sikerül finomhangolni a V4-es Panigalét, akkor a MotoGP-ből érkező spanyollal biztosan számolni kell, de kérdés, hogy mikorra érik el azt a szintet, hogy harcolhatnak a győzelmekért. Ha Davies egészséges lesz, ő is odaérhet, a két szatellit motoros, a Barni Racingnél szereplő Michael Ruben Rinaldi, valamint a GoEleven színeit erősítő Eugene Laverty lemaradása azonban egyelőre jelentős az élmezőnnyel szemben, jelen állás szerint aligha tudnak olyan teljesítményt letenni az asztalra, mint tavaly Xavi Fores, akinek ennek ellenére sem lett ülése 2019-re a világbajnokságon.

Ha a tavalyi erőviszonyok szerinti sorrendben megyünk, akkor a Yamaha a következő „állomás”, s egyelőre bizony úgy tűnik, ők lehetnek Rea fő ellenfelei idén. Óriási előny persze, hogy ők nem álltak elő teljesen új motorral, de az mindenképp meggyőző, hogy a januári tesztek során minden nap Alex Lowes volt az, aki a leginkább megközelítette a címvédőt – még ha ez olykor egy másodperces hátrányt is jelentett –, sőt ez egyszer első helyet is ért számára. A britnél tavaly komoly gát szakadhatott át az első futamgyőzelem megszerzésével, s ha stabilan tud teljesíteni – értsd: nem gyűjt be az egész famíliára jellemző mennyiségű buktát –, akkor erős éve lehet. De ugyanez igaz Michael van der Markra is, aki ugyan Loweshöz képest haloványan teljesített a teszteken, de ne legyen kétségünk felőle, hogy továbbra is pokoli gyors.
A Yamaha számára a másik fontos előnyt az jelentheti, hogy immár nem csak a hivatalos gyári csapatra támaszkodhatnak, hiszen fellépett a Supersportból a GRT is, amely ráadásul két igen erős versenyzővel vág neki a szezonnak Marco Melandri és a hatszázasok között tavaly újoncként vb-címet szerző Sandro Cortese személyében. A teszteken többé-kevésbé hozták Van der Mark szintjét, pedig az olasznak még csiszolnia kell a stílusán, hogy az passzoljon a hangvillások gépéhez, míg a németnek eleve a kategóriát is meg kell szoknia. Érdekes lesz látni, hogyan hajtja előre egymást a két istálló, amely vélhetően azért szorosan együtt fog majd dolgozni a siker érdekében.

A három többé-kevésbé élgyártónak nevezhető márka után jöjjenek a többiek. Felemás érzéseink lehetnek, hiszen eltűnt a mezőnyből az MV Agusta és az Aprilia is, azaz két márkával kevesebb lesz jelen a rajtrácson – igaz, a híresztelések szerint nem kizárt, hogy az európai fordulóktól kezdve viszont érkeznek Suzukik, köszönhetően a Ten Kate csapat megmenteséért folyó igyekezetnek –, viszont „cserébe” a BMW és a Honda is gyári támogatású istállót indít a Superbike-ban. A Shaun Muir alakulatával összefogó bajorok szintjét nehéz megállapítani, hiszen Sykes azért motorozott pár erős időt, Markus Reiterberger viszont épp csak befért a top 10-be a teszteken. Hasonló helyzetben van persze a BMW, mint a Ducati, hiszen ők is új motorral készültek 2019-re, amelyet még ki kell ismerniük, így alighanem legfeljebb csak az évad második felében szállhatnak harcba a pódiumért, ha egyáltalán.
Végezetül nézzük, mi a helyzet a Hondával. Az egyértelmű, hogy róluk van a legkevesebb információnk, hiszen egyik európai – némi képzavarral élve – kollektív privát teszten sem tűntek fel sem novemberben, sem most januárban – leszámítva persze az Althea MIE-féle istállót és Alessandro Delbiancót, ám aligha ők jelentik majd a mércét, bár tény, hogy a fiatal olasz utolsó helyezései aligha biztatók. A MotorCycleNews.com úgy tudja, az Althea-Moriwaki Honda mindeközben Buriramban, zárt kapuk mögött tesztelte a Fireblade-et, azaz a második forduló helyszínéről frissebb adataik lehetnek majd, mint a többieknek, de ez a teljes szezont nézve nem biztos, hogy előny. Persze már csak két hetet kell rá várnunk, s a Phillip Island-i teszten, majd a futamokon úgyis kiderül, hogy áll a Leon Camier, Ryuichi Kiyonari duót foglalkoztató gyári gárda.

Összességében tehát azt látni, hogy Rea továbbra is kiemelkedik a mezőnyből – szintén nem túl biztató, hogy saját elmondása szerint még erősebb előszezont futott, mint például 2018-ban –, viszont a többieket illetően elég sok a bizonytalansági tényező. Bár jelen pillanatban talán a Yamahák tűnnek a legközelebbi ellenfélnek Haslam mellett, könnyen lehet, hogy ez az idény során változni fog attól függően, hogy a Ducati és a BMW milyen ütemben érez rá az új vasra. A sok kérdőjel miatt jó esély van rá, hogy többtényezős és kiszámíthatatlan csatára van tehát kilátás idén a Superbike-ban – mármint természetesen Rea mögött az ezüstéremért.

Fotók: WorldSBK Media, Kawasaki Racing, Ducati Corse, Yamaha Racing, BMW Motorrad


Hozzászólások