Blog

Kis Viki blog: Huszonhárom nő, egy sport – élet a pályán kívül

Újabb bejegyzéssel jelentkezik a P1race.hu weboldalon vezetett blogjában Kis Viktória gyorsasági motorversenyző, aki ezúttal az Italika Womens World Cup számára első fordulójáról mesélt.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

1. rész: A majdnem-visszavonulástól a Miss Motoverse-ig

Első futam alkalmával nagyon izgatott voltam, hogy mi vár rám a messzeségben, milyen lesz ennyi lánnyal együtt motorozni, vagy egyáltalán összezárva lenni egy teljes hétig. A nemzeteket tekintve széles volt a paletta, jelen volt Mexikó, Uruguay, Honduras, Argentína, Dominika, Costa Rica, Columbia, Chile, Dél-Afrika, Kína, Spanyolország és persze Magyarország. Képzeljétek csak el! Huszonhárom nő, akik között nem a szokásos csajos témák hangzottak el, hanem, hogy kinek melyik a kedvenc pályája, milyen motoros élményekben volt része, ki mekkorákat bukott és társai… Imádom!
Számomra az első futam valójában a kupa második fordulója volt, ezért a legtöbb csajszi már ismerte egymást, így csöppentem bele egy szem magyarként a mezőnybe, és nem könnyített a helyzeten, hogy ebből húszan spanyolajkúak, akik nem igazán beszélnek más nyelveken. De tényleg, egy kicsit sem. A szervezők sem, csak egy-két fő. Szerencsére van, aki jól beszél angolul, ő tolmácsol nekünk mindvégig, nélküle eléggé meg lennénk lőve mi hárman: a dél-afrikai, a kínai és jómagam. Igaz, ahogy kezdett összeszokni a társaság, valahogy a kommunikációs nehézségek ellenére is jól megértettük egymást. A jó hangulathoz nagyban hozzájárult a rengeteg csapatépítő program, szabadidőnkben mindig szerveztünk valami vetélkedőt, fociztunk, úsztunk vagy kitaláltunk bármiféle aktivitást, aminek persze verseny lett a vége. :) Gondolhatjátok, micsoda hangulat volt ennyi kompetitív lány között.
Eleinte kissé tartottam attól, hogy lesznek nézeteltérések, hisztik, de örömmel nyugtáztam, hogy egyik alkalommal sem történt semmi atrocitás. Nem tudom, ez a motoros mivoltnak köszönhető-e, vagy csak szerencsésen válogatott társaságot sikerült összerántani a rendezőknek, ám annak ellenére, hogy egyéni sportról beszélünk, egytől egyig mindenki csapatjátékos, és mindenki számíthat a másikra. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen fantasztikus emberekkel hozott össze a sors, és egy ilyen család tagja lehetek, már alig várom, hogy újra lássam őket szeptember végén.

Remélem érdekesnek találtátok az írást, jövő héten ismét jelentkezem! :)

Kis Viki #7


Hozzászólások