Blog

Bereznay Dani blog: Megtaláltam azt, amiben igazán tehetséges vagyok

Köszöntök minden kedves olvasót, Bereznay Dániel vagyok, az F1 2018-as e-sport-bajnokságának második helyezettje, a Mercedes AMG F1 Petronas Esports csapat büszke versenyzője, és ez a harmadik blogbejegyzésem a P1race weboldalon.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Az első két bejegyzésben arról írtam, milyen az e-sport-pilóták élete, és hogy néhány dolog mennyire szembe megy a klisékkel, például ami a mozgást illeti – ezek egyfajta bevezetések voltak, szóval mindenképp érdemes őket elolvasni. Mai bejegyzésemben viszont magukról az élményekről szeretnék kicsit mesélni, főleg arról, hogy versenyzőként hogyan is éltem meg ezt az igencsak izgalmasra sikeredett szériát, legfőképpen a döntőt. Igaz, a második fordulón még egy győzelmet is szereztem, ezzel feliratkozva egy olyan listára, amelyen addig csak két ember szerepelt: a csapattársam, Brendon és a Toro Rossót vezető nagy rivális Frede. Akkor még „csak” egy összetett harmadik hellyel tértem haza úgy, hogy az első állomás után még bőven második voltam, de ez elég erősen motivált.
 
Brendon szinte külön ligában játszott idén, de büszke vagyok rá, hogy elmondhatom, hogy én voltam hozzá a legközelebb, ezzel megkaparintottam a második helyezést, és ami a legfontosabb, a konstruktőri bajnoki győzelmet. Az egész sorozat alatt húztuk és toltuk egymást előre a lehető legegészségesebb csapaton belüli rivalizálással. Minden tudásunkat megosztottuk egymással, éjjel-nappal egyetlen cél járt a fejünkben: a győzelem. És nem is akárhogy: stílusosan, szépen, és szerintem ez sikerült, én legalábbis nagyon boldog vagyok.
 
Remélem, ez hosszabbítást is jelent számomra, ugyanis nyilvánvalóan imádok a világ legnagyobb motorsportcsapatának tagja lenni egy olyan sportban, amellyel sok éve együtt kelek és fekszem. Természetesen van több lehetőségem is, de a karrieremet egyértelműen a most már virtuálisan is Ezüst Nyílnak nevezett autóban ülve képzelem el, méghozzá a lehető legtovább. Megtaláltam azt, amiben igazán tehetséges vagyok, és nem csak „elég jó” vagy „klassz”. Egy olyan területet, ahol a világ több millió játékosa közül azt mondhatom, hogy dobogós vagyok. Kívánom minden kedves olvasónak, hogy megtalálja és megismerje ezt az érzést.
 
Rengeteg interjút is adtunk, a verseny helyszínén mi három napot töltöttünk el, és ebből csak két órát láttak a nézők. Emiatt az elhivatottság miatt nyilván maga a műsor és a show is remekre sikeredett bármiféle megrendezés nélkül. A Sky Sports hihetetlen munkát végzett. A Gfinity arénéja is gyönyörű. A kommentátor, David pedig… elképesztő. Versenyzés közben néha kihallottam a hangját, akár a nevemet mondva, és ez egyszerűen mindig csak egy extra löketet adott, mert tudtam, hogy ha kiabál, akkor valamit jól csinálunk. A közönség tapsolt, fények voltak mindenhol, de mi teljes mértékben a virtuális pályára összpontosítottunk, ami lézerrel szkennelt, így szinte tökéletes mása a valóságnak.
 
Minden lassítottnak tűnik, 200-on a pulzus, hatalmas adrenalin. Habár nincs veszély, a tét akár a karrierünk és az álmunk egy ilyen telített és igen izgalmas piacon. Mindenki győzni akar, és csak küzd az óra ellen az ezredekkel. Bárki bármit mond, ez szép, és én szeretem, ahogy sokan mások is. Idén 100 millió embert ért el a közvetítés. Mert nemcsak pár száz gazdag gyerek, akik hétévesen már gokartoznak, tudják megvalósítani az álmukat, hanem az egyszerű magyar középiskolás srác is az otthoni fotelből, egy műanyag, néhány ezer forintos kormány és egy számítógép segítségével. Köszönöm, hogy elolvastátok az írásomat.

Bereznay Dani


Hozzászólások