F1

7 ok, amiért a ma 50 éves Michael Schumacher minden idők legjobbja

91 nagydíjgyőzelem, 155 dobogó, 68 pole-pozíció és hét világbajnoki cím a Formula-1-ben: persze a fenti cím jócskán szubjektív, de a számok alapján nem is kérdés, hogy a német legenda a száguldó cirkusz legeredményesebb pilótája. 50. születésnapja alkalmából összeszedtük, mi emelte őt a mezőny fölé.
Imádod az autó-motorsportokat? Újságírói ambícióid vannak? Ha úgy érzed, ezek igazak rád vagy csak szeretnél a P1race.hu csapatának tagja lenni, ne habozz: ki tudja, lehet, hogy Te vagy az, akit keresünk. Részletek ide kattintva.

Ma ünnepli 50. születésnapját Michael Schumacher, a Formula-1 számszerűleg valaha volt legeredményesebb versenyzője. Az 1991-ben a Jordannél bemutatkozó, a Benettonnal két, a Ferrarival pedig öt vb-címet és összesen 91 futamgyőzelmet szerző német szinte az összes jelentősebb rekordot a magáénak tudhatja: egyedül a pole-pozíciók tekintetében előzte meg őt Lewis Hamilton, aki egyébként a további csúcsaira is leginkább veszélyes lehet. A számok azonban csak számok, most hét pontban összeszedtük, miért tartják rengetegen minden idők legjobbjának Schumachert, akinek születésnapja kapcsán az F1 közösségi oldalai is extra tartalmakkal készülnek csütörtökön.
 
Brutális nyers tempó
Mondhatjuk, hogy ez egy világbajnok versenyzőnél „alapkellék”, és különben is épp a pole-pozíciós rekordját döntötte meg Hamilton, de nem is feltétlenül az időmérőn mutatott teljesítményére gondolunk. Schumacher elsősorban a futamokon volt képes briliáns teljesítményre, s ha kellett, elképesztő köröket tudott repeszteni megtankolt autóval is. Emlékezetes például 1998-as hungaroringi győzelme, ahol Ross Brawn kérésére „húsz kvalifikációs kört” teljesített annak érdekében, hogy működjön az eggyel több kiállásos stratégiájuk a McLarenek ellen, de említhetnénk ferraris búcsúversenyét is Brazíliából, ahol a komplett mezőnynél volt egy-másfél másodperccel gyorsabb.

Parádé az esőben
A legtöbb nagyágyú általában brillírozni szokott vízen is, elég csak Ayrton Senna vagy Hamilton esős futamaira gondolnunk, de a hétszeres világbajnok talán még rajtuk is túltett e tekintetben. Esőben akkor is Schumacher számított első számú favoritnak, amikor épp nem világverő autóban ült: első ferraris győzelmét is ilyen körülmények között aratta úgy, hogy a harmadik helyezettig mindenkit lekörözött Barcelonában, de az ikonikus 1998-as Belga Nagydíjon is óriási előnnyel vezetett, amikor ütközött David Coultharddal, egy évvel korábban ugyanott pedig néhány kör alatt autózott ki óriási fórt. Sőt, még 2006-ban is, amikor a Bridgestone egyértelműen hátrányban volt esőgumik terén a Michelinnel szemben, képes volt kiváló eredményekre vizes aszfalton.
 
Kontrolláltan agresszív manőverek és küzdeni tudás
Bár elég sokszor nem volt szüksége előzésekre, hiszen eleve a mezőny éléről indult, amikor bekerült a sűrűjébe, Schumacher hihetetlen érzékről tett tanúbizonyságot a csaták során is. Néhány kivételtől eltekintve roppant precízen, de egyúttal kőkeményen hajtotta végre a manővereket – legyen szó akár támadásról, akár védekezésről –, megkeserítve ezzel ellenfelei életét. Emlékezetes például Jean Alesi elleni németországi harca vagy épp a Damon Hill elleni spái védekezése még 1995-ből. Az igazi harcosokra jellemző módon sosem adta fel a küzdelmet: kell-e erre jobb példát említenünk, mint a már felhozott 2006-os interlagosi viadal, ahol a mezőny végére hátra esve és tízpontos hátránya tudatában is úgy versenyzett, mintha még lett volna esélye a nyolcadik cím megszerzésére.

A taktika hibátlan végrehajtása
Schumacher és Brawn párosa legendás volt arról, hogy mindig túl tudtak járni a riválisok eszén, s bár ez nagyrészt nyilván a Ferrari technikai igazgatója szakértelmének köszönhető, a kigondolt stratégiákat bizony végre is kellett hajtani a pályán. Az 1998-as Magyar Nagydíjat már említettük, amelyet sokan a német pilóta legnagyobb győzelmének tartanak, de a 2004-es magny-cours-i futamon is kellett Schumacher tempója ahhoz, hogy az egyedülálló négykiállásos taktikát meg tudják valósítani Fernando Alonsóval szemben. Nem egy sikert éppen ennek a taktikai fegyelemnek köszönhetett a német pilóta, ezért tudott olykor úgy nyerni, hogy nem az övé volt a legjobb autó a rajtrácson.
 
Műszaki érzék és munkamorál
Arról is ismert volt a hétszeres világbajnok, hogy kiválóan ismerte és értette a versenyautók minden rezdülését és műszaki részleteit. Jól mutatja, mennyire képben volt a technikai sajátosságokkal, hogy az 1994-es Spanyol Nagydíjon váltóhibával együtt is második helyen tudta behozni a Benettont. Emellett remek fejlesztőnek is tartották: a Benetton és a Ferrari felemelése egyértelmű bizonyíték erre, de Brawn szerint a Mercedes jelenlegi sikereiben is jelentős szerepet játszott a német náluk eltöltött három éve. Szorgalma és kitartása nem ismert határokat, szerette mindig maga tesztelni az autókat a privát gyakorlások során, s az így megszerzett tapasztalatok is segíthették a nagydíjak során.

Motiváló erő
Talán ezzel kellett volna kezdenünk, hiszen ez az, amit a legtöbb nyilatkozatban ki szoktak emelni Schumacherrel kapcsolatban. Sikeresen maga köré tudta építeni a csapatot, amelynek tagjai tűzbe tudtak volna menni pilótájukért, hiszen tudták, hogy munkájukat megbecsüli és a pályán biztosan ki is hozza a maximumot a gépből. A szerelők elmondása szerint a hétszeres világbajnoknak mindig volt mindenkihez néhány jó szava, érdeklődött a hogylétükről. Jól jelképezte a Schumacher és a csapata közötti viszonyt a 2006-os suzukai jelenet, amikor a motorhiba miatti kiesése után, amellyel effektíve elveszítette az esélyét az újabb vb-címre, mindenkinek egyesével megköszönte a bokszban a sokéves munkát – az ilyen „apróságok” különböztetik meg az átlagos sportolókat a legnagyobb sportemberektől.
 
Botrányok és ellentmondásos incidensek
Ha tetszik, ha nem, bizony ez is a legsikeresebb versenyzők sajátja: Schumacher karrierjében is találunk rengeteg olyan esetet, amelyek megosztották az F1-es közönséget. A legsötétebb folt egyértelműen az 1997-es jerezi ütközés, amelyről később el is ismerte, hogy szándékosan történt, de említhetjük az 1994-es adelaide-i balesetét, a számos csapatutasítást vagy épp a 2006-os monacói időmérős balhét. Viszont ezek a botrányok csakis a pályán bemutatott manőverekre terjedtek ki, a versenyeken kívül szinte sosem keveredett balhés ügyekbe – sokan ezt is fel szokták hozni, amikor arról esik szó, miért nem fogják soha Hamiltont a legnagyobbnak tartani, akinek számos a pályán kívüli akciója is vitákat generált.
 
Schumacher 50. születésnapja alkalmából a nap során még egy összeállítással jelentkezünk, amelyben a hétszeres világbajnok legemlékezetesebb és legnagyobb versenyeit gyűjtöttük össze. Mostani zárásként pedig mutatunk két másik videós összeállítást Schumacher legemlékezetesebb és legmeghatározóbb pillanatairól:

Fotó: Ferrari


Hozzászólások