Jegyek

Blog

2012
Jul
13
4 éve, 8 hónapja

 
Lufi, zizi, bambi, pezsgődurranás és háromszoros hip-hip hurrá!!! A nagyszerű hírről bizonyára Ti is értesültetek már: szakaszgyőzelem és összetett MÁSODIK hely – ezzel zárta a Szalay-Bunkoczi kettős a 2012-es Silk Way Rally-t.
 
Azt gondolom – és remélem, egyetértetek velem abban -, hogy Baluék történelmi tettet vittek véghez, hiszen magyarok közül ilyen rangos eseményen eddig még senki sem produkált hasonló eredményeket. A Selyemút ralit a szakma és a közvélemény is a Dakar utáni legjelentősebb megmérettetésként tartja számon, így extra pont, hogy az Opel Dakar Team oszlopos tagjai a 2013-as sivatagi show előtt egészen a dobogó második fokáig hajtották az Antarát!

Ez a siker azt az érzést idézi fel bennem újra, amikor a MotoGP-ben eltöltött több, mint 10 év alatt megszerzett győzelmeket a dobogónál ünnepelhettem, és biztos vagyok benne, hogy Baluékban és a közvetlen csapattagokban valami nagyon hasonló játszódik le. Két hősünk mellett ne feledkezzünk meg arról a háttérről sem, amit szintén igazán kivételes szaktudású és akaraterejű kollégák, közreműködők, segítők biztosítottak, így Zsozso, Jani, Peti és Mindenki, BRAVI RAGAZZI!!! Szép volt, fiúk! Végül, de nem utolsó sorban köszönet Németh Ottónak, aki mindvégig hitt és hisz a csapatban, és aki csapatfőnöki feladatait maximálisan túltejesítve kitartó munkával elérte, hogy az ilyen és hasonló nemzetközi versenyeken ott lehessen az Opel Dakar Team…

Férfiasan bevallom, el is morzsoltam egy könnycseppet, nagyon boldog vagyok, hogy alkalmi megbízatásom ilyen remek hírrel zárhatom, egyben kicsit sajnálom is, hogy vége ennek az igazán izgalmas hétnek, viszont örülök, hogy annál nagyobb erőbedobással és lelkesedéssel állhatunk neki az újabb kihívásnak, a Dakar Rally előkészületeinek. Egyben szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki munkájával, segítségével hozzájárult az oroszországi küldetés sikeréhez, biztos vagyok benne, hogy a Dél-amerikai megmérettetésre legalább ugyanilyen lelkesedéssel készül majd valamennyi közreműködő.
 
Stratégiai partnereinket – a teljesség igénye nélkül – (akiket már régen nem szponzoroknak hívok, nemhiába), a Henkel Magyarországot, a Total Magyarországot, az MVM Partnert sem véletlenül hagytam utoljára, nélkülük – ahogy mondani szokás – nem jöhetett volna létre… KÖSZÖNJÜK!
 
Örülök, hogy a kulisszák mögül szállíthattam a híreket, Nektek köszönöm a figyelmet, ciao a tutti, IRÁNY DÉL-AMERIKA!

2012
Jul
11
4 éve, 8 hónapja

Ciao a tutti,
 
A fiúk elfogyasztották a Silk Way Rally teljes távjának felét, így most már „csak” azért kell izgulni, hogy a hátralévő szakaszon is legalább olyan sikerrel járjanak, mint az eddig megtett úton… Merthogy Baluék nem akármilyen eredményeket produkálnak!
 
A hétfői szakasz ugyan kicsit kifogott rajtuk (orosz földön eltévedni is emberi dolog…), de amikor tegnap reszketve beültem a gép elé, hogy real time kövessem az eseményeket és eredményeket, azt hittem, rosszul látok: a gyorsasági szakasz második ellenőrző pontján való áthaladáskor éppen a második helyen álltak a fiúk, ami egészen megdöbbentő eredmény – persze a szó legjobb értelmében. Mielőtt Moszkvából visszaindultam volna Budapestre, Balázstól és Lacitól azzal váltam el, hogy jó lenne az első 10-be valahogy bekerülni, de ha – adja Isten – ennél merészebbet is álmodhatunk, akkor miért ne…
Baluék – úgy tűnik – nem csak álmodoztak…

Az autó-, motorsportban eltöltött 20 év – sok más mellett – arra biztosan megtanított, hogy minden fejben dől el: ha a versenyző gondolataiba befészkeli magát az a bizonyos „Igen, meg tudom csinálni!”, már fél sikernél járunk, és abban biztos vagyok, hogy ez Balázsékkal sem lesz másként. Felvették az orosz ritmust, láthatóan élvezik is, és ha végre lesz egy olyan szakasz, amin a technika is behódol, tán még a dobogó is összejön, amivel a Szalay-Bunkoczi kettős – ahogy mondani szokás – történelmet írna…
 
Ha már szívmelengetésnél járunk… Beszámolóim elején értesülhettetek róla, hogy múlt hét pénteken nem akármilyen társasággal volt szerencsém vacsorázni. Balu, Laci, Dzsudzsák Balázs, Németh Ottó és a többiek (jaj, csak senki meg ne haragudjon, hogy kimaradt a felsorolásból) mellett több mint megtisztelő volt Raul Edmondo Dagnino jelenléte, aki amellett, hogy az Opel Dakar Team csapatát vendégszereplésével erősíti, 2010-ben olyan tettet hajtott végre, amilyet addig csak filmekben láthattunk.
 
Ha azt mondom, 2010, Chile, bánya, katasztrófa, talán nincs olyan ember, aki ne ismerné azt a történetet, amit több mint 2 hónapon keresztül szinte az egész világ végigizgult. 2010. augusztus 5-én 33 bányász ragadt a föld alatt, amikor 700 m mélyen úgy 700 000 tonnányi föld omlott az üregre. Nos, ez az ember, Raul Edmondo Dagnino minden idők egyik legnagyobb életmentőjeként vált hőssé, amikor a chilei Terra Service vezetőjeként részt vett a pórul járt bányamunkások megsegítésére szervezett akcióban.

Raul elmesélte, hogy az egyik legnehezebb és legkritikusabb feladat az volt, amikor még a tényleges munka előtt, elsőként ki kellett deríteni, hogy az omlást 700 m mélyen túlélte-e valaki. A felderítést Raul vezette, egy speciális fúró segítségével kapcsolatot tudtak teremteni a föld alatt ragadt bányászokkal, ennek köszönhetően pedig az is kiderült, hogy mind a 33-an jól vannak, és várják a csodát… Többek között Raultól, aki csapatával a jó hír után rögtön munkához látott, és elkezdte kidolgozni az akciótervet. Hatalmas nehézséget okozott már az elindulás is, hiszen hasonló esetre odáig nem volt példa, és gyakorlatilag majdnem a lehetetlennel kellett megvívniuk, amikor 33 embert akartak épségben kihozni – szó szerint – a föld alól.
 
A szakmai csapatra komoly átalakító munkák vártak, hiszen egy olyan szerkezetet kellett összehozniuk, aminek segítségével ilyen mélységből a lehető legkisebb rombolással 33 férfit fel tudnak hozni a felszínre. A munkálatok mintegy 2 hónapot vettek igénybe, addig a Raul által fúrt csatornán keresztül juttatták élelemhez és italhoz a 700 m mélyen várakozó bányászokat. Október elejére bevethetővé vált a gép, és elérkezett a tényleges mentés napja. Tévénézők milliói élőben követték nyomon a mentőakció történéseit, és valóban történelmi pillanat részesei váltak, amikor az első bányász, Florencio Avalos újra „meglátta a napvilágot”.
 
Ha belegondolok, milyen lehet 33 ember életét megmenteni, hihetetlen érzés fog el, és nagyszerű dolog, hogy igenis vannak még hősök…
 
Raul, most pedig ahogy egy hőshöz illik, NYOMD A GÁZT!!!
Mi pedig izguljunk tovább az Opel Dakar Teamért!
Hamarosan újra jelentkezem!
 
Ciao,
Stefi

2012
Jul
09
4 éve, 8 hónapja
Bár beszámolóimban a Silk Way Rally legapróbb részleteiben terveztem elmerülni, a csütörtök esti kaja, pia olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy mielőtt a témára térnénk, muszáj beszámolnom a vacsorán történtekről.
 
Ha az ember Oroszországba, azon belül is Moszkvába téved, megeshet vele, hogy nem kisebb klasszissal, mint Dzsudzsák Balázzsal fut össze…A mi esetünkben ez az „összefutás” ugyan tervezett volt, de annál nagyobb élményt jelentett. Szóval a vacsora színhelye Moszkva belvárosa, ott is az egyik legfelkapottabb lokál, ahol legnagyobb örömömre díszes társaságunk egyik tagja sem tiltakozott egy igazi baráti vacsora hagyományos menetrendje ellen, így a kellő étvágy megalapozását a jó öreg orosz vodkára bízhattuk…
 
A másnap reggeli nagy bevetés miatt visszafogtuk magunkat, és a nagy „étvágycsinálást” mindenki csak amolyan finom ínyenckedésként élte meg, legalábbis mintha a vodka otthon ritkaságszámba menne…
 
1 óra habzsi-dőzsi után végre megérkezett Dzsudzsák Balázs, aki előtt le a kalappal (úgy rendesen egyébként is, de most különösen), hiszen megtisztelve csapatunkat a napi edzést követően csatlakozott hozzánk – az élsportolói lét mellett – azzal a visszatartó erejű tudattal (mármint ami ez esetben is a moszkvai vodkázást illeti), hogy másnap reggel Svédországba indul csapatával egy 10 napos edzőtábori „felüdülésre”.
 
Balázstól többek között azt is megtudhattuk, hogy most a szokásosnál is keményebben edzenek, hiszen alig két hét múlva indul az orosz focibajnokság, illetve bennfentes információ birtokába juttatott, amikor elárulta, hogy csapaton belül új pozícióban, méghozzá jobb szélsőként fog játszani. Balázzsal annyira belejöttünk a beszélgetésbe, hogy unszolására otthagytuk a puccos belvárosi éttermet, és átmentünk egy nem kevésbé exkluzív, de állítólag főként ismert focisták által látogatott helyre. 2 óra elégnek bizonyult ahhoz, hogy Balázst kifaggassuk, Ő pedig kiélvezze földijei társaságát. (Én meg olaszként voltam a ráadás…)
 
Keményen indult a másnap reggel, ha csak azt veszem, hogy 7-kor már úton voltunk, de jó cél vezérelt (mint mindig), hiszen Moszkvától nagyjából 50 km-re az Opel-GM Russia embereit szemeltük ki egy laza tesztvezetés áldozatainak. Mire a tett helyszínére értünk, már majdnem minden készen állt a bevetésre, Zsozsoék (kevésbé avatottaknak Darázsi Zsolték) ott vártak az autóval és a kamionnal, amit az Opel-GM Russia-tól érkező kollégák addigra – ahogy illik – végig is tapiztak.
 
1 óra múlva 8 orosz újságíróval és újabb 4 opelossal bővült csapatunk, akik mit sem sejtve, széles vigyorral várták, hogy a moszkvai csúcsforgalmon kívül végre igazi terepen is próbára tehessék azt, amit eddig – vélhetően – meggyőződésből árultak… Már ami a mezei változatot illeti, mert hát csak igen keveseknek adatik meg, hogy az Antara Dakart is megjárt egyedi mutációjában furikázhasson Moszkva szomszédságában.
 
Szóval vállalkozó szellemű barátaink – mint hatéves gyerekek az első hullámvasúti élmény előtt – reménnyel telve, csillogó szemekkel beültek az Antarába… Hogy az úton mi történt, persze nem tudhattuk, de a rali-tűzkeresztségen éppen átesett, alkalmi utasok ábrázata mindent elárult, amikor az élményút végén szó szerint kidőltek az Antara ajtaján. Balázst ugyan próbáltam szóra bírni, végül is egy csapatban vagyunk, vagy mi a szösz, árulja már el, mit művelt a kivételezettekkel, de nem avatott be a kulisszatitkokba, így csak sokat sejtető, kaján vigyora láttán próbáltam összerakni a történések mozaikjait.
 
Jobban képbe kerültem, amikor némi utánajárással felfedeztük a pálya közepén ékeskedő hegyomlásnyi bukkanót, amin – Balut ismerve – úgy rongyolhattak át, hogy az alkalmi utasok terepralis élményei minimum 3 másodpercnyi szabadeséssel is bővültek. Az izgalmas kaland után – bármennyire is jól érezte magát mindenki – indulnunk kellett, hogy délután 2 órára az adminisztrációra, a technikai gépátvételre újra a stadionnál legyen a csapat. Press pass birtokában (amiért külön köszönet és hála Tóth Anitának, a Nemzeti Sport tudósítójának) hasznossá tettem magam, és a fiúkat igyekeztem segíteni a papírozásban, a mindenféle adminisztratív dolgokban.
 
Pihenni vagy közös szeánszot tartani a fiúk spirituális segítésére most sem volt időnk (persze agyban folyamatosan azon van mindeni, hogy a lehető legjobb eredménnyel zárjanak), mert jelenésünk volt a nagykövetségen: a magyar strandfoci válogatottnak szerény társaságunkban kerti partit szerveztek. Saslik és pelmenni ezúttal nem volt, de a pácolt marha, a tarja és a csirkemell kovászos uborkával, fojtásnak pedig jó magyar pálinkával tökéletes befejezése volt a napnak.
 
Végre, szombat reggel!
 
A látvány: Vörös tér, 88 autó, 24 kamion, pazar díszlet és több ezer ember… Aki hiányzott, az Vladimir Putyin volt, az eredeti tervek szerint szerény személye nyitotta volna meg a negyedik Silk Way Rally-t, a sajnálatos események miatt azonban máshova szólította a kötelesség: a nagy áradásokban a hétvégére sajnos már több, mint 150 ember vesztette életét, ahol a szükség pedig, ott a segítség, Putyin a katasztrófa helyszínére utazott, így nem tudott részt venni a szombati nagyszabású eseményen.
 
A habot a tortán az egyébként nem mindennapi látvánnyal és a magyar indulás tudatával már kiélveztük, mindezek tetejére az a bizonyos cseresznye persze akkor került fel, amikor Balu, Laci és az Antara felbukkantak, majd szépen sorban Fazekas Károlyék a BMW-vel, Lisziék a Mitsubishivel és Kovács Miki a kalocsaiban pompázó Scaniával is megmutatták ország-világnak, hogy bizony ők is ringbe szállnak.
 
A szombati napon 185 km-es szakasznak néztek elébe a fiúk, én pedig legnagyobb bánatomra a Moszkva-Budapest távnak, immár a levegőben, hiszen hazaszólított a kötelesség, de ha a TV2 weboldalán megnézitek az egyébként hétfő hajnali Silk Way műsort, akkor újabb kulisszatitkok birtokába kerülhettek.
 
Addig is szurkoljunk együtt a fiúknak, és ha van időtök, küldjétek azt a bizonyos spirituális löketet egészen Oroszországig, a Moszkva-Gelendzsik útvonal teljes szakaszára! Higgyétek el, jól fog jönni az Opel Dakar Team tagjainak…
 
Kemény vasárnap…
 
A vasárnapi útvonal a verseny leghosszabb távja: Volgográdig közel 900 km-t kellet leküzdeni a fiúknak nem akármilyen terepen. Úgy tűnt, az Opel Dakar Team a lehető legjobban megy, a második ellenőrző ponton való áthaladáskor még az előkelő 5. helyen álltak, de alig 50 km-rel a gyors szakasz vége előtt beütött a krach: a jobb hátsó féltengely megadta magát. Balázsnak sajnos nagyon vissza kellett fognia magát, így az Opellel mint a hímes tojással haladtak tovább, de még így is emberfelettit produkáltak: törött hátsó tengellyel a 10. helyen futottak be. A célba érés után a szervizcsapat rögtön nekiesett az Antarának, hogy a következő szakaszra ismét bombaformába hozzák.
 
Amíg az Opel a szervizesek kezei alatt gyógyult, Volgográd hatalmas buli helyszínévé alakult. A moszkvai ünneplést idézve itt is hatalmas tömegek fogadták a Silk Way Rally-t, koncertek, táncosok, kaja, pia, minden volt, amit Volgográdról eddig elképzelni sem lehetett.
 
Miután ilyen formában is sikerült magamba szívni az orosz kultúrát, minden adott ahhoz, hogy több ezer km távolságból, Budapestről is szinte testközelből jelenthessek Nektek.
 
Következő beszámolómig se unatkozzatok, ha van kérdésetek, netán valami olyan érdekelne, ami eddig még a tv-adásokból se derült ki, ne fogjátok vissza magatokat, írjatok nekem, valamit biztosan válaszolok…
 
Mille grazie,
Stefano

2012
Jul
06
4 éve, 8 hónapja
Dimitrij (na, nem a Medvegyev) mesélt már Lénáról, a Volga csak zúg, néha sír is, a Don és a kanyarja pedig még mindig fáj…
 
De most jöjjön valami egészen más!
Július 7-étől 13-áig tömény izgalom, amit a „sivatagi show” főszereplőiért, Szalay Balázsért, Bunkoczi Lászlóért és az Opelért élhetünk át…
 
A következő egy hétben végre újra minden róluk és nagyszerű, kivételes akarattal bíró csapatukról szól majd, én pedig avatott dakarosként és a motorsportban az elmúlt tizenegynehány évben már ezt-azt megtapasztalt rókaként útra keltem, hogy az igazán érdekes dolgok történésének helyszínéről jelenthessek nektek!
 
From Russia with love
 
James Bond uszkve 50 éves múltja kutyaf… üle ahhoz képest, ami akkor pörgött le a szemem előtt, amikor kedvenc dolgaimat gyömöszköltem kedvenc bőröndömbe a várva várt moszkvai utamra készülve.
 
Azok a bizonyos aranyszabályok persze most is bizonyították, hogy a pesti 40 fokos melegben sem szunnyadnak, tehát ez esetben is: naná, hogy MINDEN KEZDET NEHÉZ… Mert Budapest Ferihegyen (szorri, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) a Budapest-Moszkva járat indulása előtt 10 perccel ki hagyja el a táskáját? … És ezt persze már akkor vettem csak észre, amikor minden ellenőrzésen, motozáson túl éppen a csáp kellős közepén hasított belém a tudat: „Valami nagyon hiányzik,…” Hátraarc, a nagy rohanás közben csak azon gondolkodtam, hogy ez egy frankón filmbe illő jelenet, vagy amolyan Usain bolt-os helyzetkép, ahogy fittyet hányva a marcona fegyveresekre rongyolok és gázolok át mindenen, mindenkin. A nagy elmélkedésből csak a hangosbeszélő, azon át meg a nevemet kántáló kapitány hozott vissza…
 
No, sebaj, táska megvan, innentől kezdve a Budapest-Moszkva táv meg se kottyanhat.
Úgyis lett, a csapattal való utazás 2 és fél órája gyorsan elrepült, bár ha beleszámítjuk a 2 óra időeltolódást, akkor máris rosszabbul érezhetem magam, hogy 2 órával még öregebb vagyok…
 
Sima landolás, welcome to Moszkva, irány a szálloda. Reggel 8-kor újra együtt a csapat, hogy a betermelt moszkvai reggeli után nyakunkba kapjuk ezt a „picike” magyarországnyi várost, és bevegyük a legendás, gigantikus méretű Luzsnyiki Stadiont, ahol egyébként nem mellesleg a Spartak Moscow rúgja a bőrt, és ahol 1980-ban még olimpia is volt… Most pedig itt alakították ki a Silk Way Rally teljes logisztikai és adminisztrációs központját, ami praktikusan annyit tesz, hogy itt dübörög a rali motorja: innen irányítják az eseményt, itt zajlik a csapat- és médiaregisztráció, illetve többek között a technikai gépátvétel.
 
Miután felmértük a terepet, az Opel Russia (merthogy ilyen is van ám) 2 db autót volt kegyes a rendelkezésünkre bocsátani, ami nagyban megkönnyíti majd a rally ideje alatti mozgásunkat. Az autókért egyébként kemény harcot kellett megvívni, az átvétel helyszínéig ugyan csak 17,5 km-t kellett megtenni, de ennek leküzdése éppen a Budapest-Moszkva táv utazóidejében mérhető… Igen, 2 és fél óra kellett hozzá…
 
Valamikor a ’90-es évek közepén Horváth Charlie (megannyi más nagy igazság mellett) már megénekelte, hogy a fázásról meg a hidegről fingja se lehet az embernek, amíg nem látta, hogy Moszkvában milyen a tél… Nos, a közlekedés kapcsán valami észveszejtően hasonló felfedezést sikerült tennem: a budapesti, péntek kora esti dugó fogalma halovány sziluettje SE annak, ami ebben a bazi nagy városban a hét utolsó munkanapján van…
 
Na, de mindegy, legalább volt időnk megcsodálni a híres Moszkvát, újabb 2 és fél óra az életemből, és van autónk..
 
Immáron Opellel a seggünk alatt nyomultunk vissza a szállodába, hogy a kimerítő dugóra rápihenjünk, és egy kis relax után bemérjük, hogy a Vörös téren holnap, azaz szombaton, a nagy napon Balu és Laci, na meg az Antara hogy mutatnak majd 100 000 ember, a Kreml és Putyin társaságában… Merthogy a versenyt bizony Ő indítja majd, ehhez pedig látszólag minden készen áll: sátrak, színpad és persze temérdek kordon, mert hát Putyin azért csak Putyin…
 
A holnapi impozáns jelenléthez kellő ráhangolódást jelent a ma esti, számunkra semmivel sem kevésbé prominens asztaltársaság, hiszen az MVM Partner képviseletében érkező meghívottak mellett nem mást, mint Dzsudzsák Balázst láthatjuk vendégül az egyik legismertebb orosz étteremben.
 
Ha jobba belegondolok, lehet, hogy Moszkvában inkább Ő lát minket vendégül?
 
Otthon készüljetek, holnap újra indul a száguldás, én pedig jövök az újabb történetekkel!
Hajrá, fiúk! Hajrá, Magyarország!
 
Ciao,
Stefi
 
 

További bejegyzések ebből a blogból

Partnereink:
Pole pozícióba hozunk!
E-mail:
info@p1race.hu
www.p1race.hu
www.p1race.com
©  2017  www.p1race.com   Minden jog fenntartva
web:
grafika: