Jegyek

Blog

2012
Oct
30
4 éve, 4 hónapja

Oly rég írtam blogbejegyzést, hogy nem is tudom, hol kezdjem, és mit hagyjak ki belőle! Túl vagyok a második GP3-as évadomon, Spa és Monza volt az utolsó két helyszín még szeptemberben. Az ezt követő események óriási mértékben befolyásolták az érzéseim és nem utolsó sorban a karrieremet is! Történt ugyanis, hogy év végi ajándékként volt lehetőségem indulni a WSR 3.5-ös királykategóriában, ami számomra és nekünk, magyaroknak is hatalmas lépés a formulaautózás világában a csúcsra vezető úton. Három hétvége egymás után rengeteg mindent tud magával hozni: motivációt, kitartást, szinte elviselhetetlen fizikai fáradtságot és a végén talán fájdalmat is.

Nem szeretnék sokat beszélni az utolsó GP3-as futamaimról, melyek nagyon torz és irreális képet tudnak adni az egyes versenyzőkről. Nem megyek bele a sorozat pro és kontráiba, mert biztosan fölhúzom magam, illetve semmi értelme már. Lehettem gyors, lehetett bárki bármennyire szabályos... pontokat és helyezéseket mindig ügyesen sikerült elvenniük. Tapasztaltam, tanultam és megértem a továbblépésre, avagy köszönöm GP3 Series, én most távozni szeretnék! Persze, lehet alkalom és lehetőség, hogy az új, 400 lóerőt produkáló kocsiban fogom találni magam, de ma még nem vágyom oda, és mint említettem, rengeteget fordult velem a világ!
Bye, bye, GP3!

 
2012 szeptembere, WSR a Hungaroringen. Egy év kihagyás után visszatértem oda, ahol pályafutásom legemlékezetesebb futamát futottam a 2.0 Eurocup bajnokságban. Idén a csúcskategória eszméletlen kemény és gyors autójával vettem fel a versenyt, ahova teszt nélkül ültem be pénteken a BVM Target vörös/ezüst autójába. Meglepetésként esőben kezdtünk. A csapat egyszerűen azt mondta, "just take it easy, it's a crazy fast car" avagy csak óvatosan, őrülten gyors az autó. OK, meglátjuk. Eldöntöttem, hogy a saját magam programját és az előre felépített hétvégémet fogom futni, a személyi edzőm segítségével.
A magyar szurkolók előtt, a hungaroringi WSR-en

 
A tempóm megvolt és vasárnap 11. lettem, 1 hellyel lemaradva a pontszerzésről. A csapat a pontverseny utolsó helyén állt, és két korábbi sztár GP3-as riválisom is részt vett a versenyen, igaz más csapatokkal. Egész hétvégén gyorsabb voltam náluk, és nem kaptam 1 mp-et egy szektorban sem, csak, hogy gúnyos legyek. A futam teljesítése sokkal, de sokkal durvább, mint sokan gondolják és hiszik! 30 kör, akár az egyik F1-es kiscsapat idejét autózva, szervo és ivóellátás nélkül enyhén fogalmazva is megterhelő. Adott nekem egy nagyon jó szakember, Matics Zsolt, aki segítségét nem győzöm megköszönni, mert nélküle nem bírtam volna ki. A fülem csengett, a karjaim zsibbadtak, de a közönség és a hitem segített. Célba értem! Illetve valahol haza is, mert ilyen otthonosan és jól egy autóban sem éreztem magam.
Matics Zsolt személyi tréner egész hétvégén együtt lélegzett Tamással

 
A csapat szerette volna, ha elindulok a francia futamon, de nem tudtunk megoldást találni. Azonban megígérték, hogy segíteni fognak még!

Kockásra fékezett gumi helyett, ismét kockás autóval, Barcelonában találtam magam úgy, hogy fél napom volt a verseny előtti szerdán, hogy eldöntsem megyek-e! Álmainkat soha ne adjunk fel, mert az utolsó pillanatban is fordulhat óriásit a világ, és tessék! A hétvégén az első nyolcban volt az időm annak ellenére, hogy egy futamot kihagytam! Nem sikerült azonban mindent megvalósítanunk és pontokra váltani a tempót, de mindig alakulhat úgy, hogy nem klappol minden.

De a hab a tortán csak ezután következett, persze megint az utolsó pillanatban közölte a csapat, hogy kapok 2 nap díjmentes tesztet, és ezt az ígéretet be is tartották! Az első napot a 4. helyen zártuk a csapattal és aznap összesen 77 kört teljesítettem. Merjünk nagyokat álmodni és haladjunk lépésről lépésre, remélem, továbbra is kitartóan fogjátok követni a pályafutásom!

Köszönettel és Baráti üdvözlettel,
Kiss Pál Tamás

2012
Aug
20
4 éve, 7 hónapja

Éreztem magam a pokolban, egy pillanat múlva a felfelé vezető létrán másztam, és akkor tértem észhez, amikor a fellegekben jártam! Nem vitás, hibáztam, de nem engedtek és nem enged senki, ugyan miért is tolerálnának, hiába életem legrosszabb napjai és legemlékezetesebb momentumai… megbüntettek, oda a hungaroringi dobogó.
A szép emlékek örökre megmaradnak Kiss Pál Tamásnak.
Valóban...

Több hete is van, hogy utolsó bejegyzésem megírtam, de őszinte leszek, annyira elment a kedvem mindentől a hungaroringi futam után, hogy nem voltam képes értékelni a pozitív dolgokat, nyilván az idő sok mindenben segít és valahol igaz, megszépíti a múltat.

Sikerek a sikertelenség kapujában…

Hockenheimet nem felejtjük el, noha alig tettünk meg pár kilométert, a lehetetlenből remekül taktikázva sikerült előre lépni és pontokat hazahozni. Itt történt az ominózus motorcsere és nem tudom, nem értem, hogy miért vagyunk ennyivel lassabbak az egyenesekben, mint a többiek. Azok, akik látták Conor Dalyt, hogy milyen sebességkülönbséggel ment el mellettem a német egyenesben, értik mire panaszkodok.

Utálok magyarázkodni, kifogásokat keresni, de most más a szituáció, jött a következő verseny és az nem elég, ha 120%-ot nyújt az ember, és érzi, hogy most nem tudják legyőzni.  Jött az időmérő és a hidegzuhany ezzel egy időben, 20. lettem és az edzés minden körében szinte lassultam a Hungaroringen, felfoghatatlan. Rendben, immár fizikális ténye volt a motorhibának, de ki voltam vele segítve… Innen kellett csodát tenni és mosolyt, örömöt, boldogságot okozni mindenkinek, aki kilátogatott, szurkolt és mellém állt ebben a lavinában.

Ismételten jó rajtok és felejthetetlenül kegyetlen körök! Végre két olyan futamot teljesítettem, amely sok előzést és izgalmat tartogatott. Számomra izgalmasabb egy futam, ha kell a taktika, extrém körülmények vannak és fontos, hogy ki milyen stílusban vezet, mert jó pár alkalommal a száraz sprintversenyeken már az időmérésen kialakul a befutó sorrendje. Hazai közönség előtt és környezetben a pódium bármely fokára fellépni valami egészen különleges érzés. A hibával kapcsolatban, amit vétettem, szeretnék megosztani egy nagyon tanulságos idézetet: „Elkövethetsz 1000 hibát is, de tanulj belőle és kétszer ugyanazt ne kövesd el!” Ezt 2010-ben az angol versenymérnököm mondta nekem, amikor csak a 4. helyen kvalifikáltam magam, de megnyertem a versenyt.

Blog, avagy mi történik velem mostanság? Elsősorban nagy adag pihenés, sok-sok sport, inkább kikapcsolódás gyanánt, mintsem extrém tréningként, illetve több eseményen vettem részt többet között a Talmácsi napon Kecskeméten, ahol nagyon jól éreztem magam és most jutott idő összekapni a családot, ismerősöket a korábban s.o.s.-ben megünnepelt névnapokat és szülinapokat nyugodt körülmények között megülni.

A sok a negatív emlék, ami a felemás sikerek után és előtt ért, mára már jelentősen elhalványult. Az elmúlt héten véget ért a XXX. Nyári Olimpiai Jàtékok, a résztvevők (mindenki, aki kijutott) és az onnan hazahozott sikerek mindent feledtetni tudnak. Mindennap követtem az összes közvetítést, és mi mást lehet mondani, köszönjük a rengetek energiát, sikert és megtiszteltetést! Most még szélesebbre húzom a mellkasom, mint eddig, mert magyar vagyok! Pár nap és utazok Belgiumba a bajnokság utolsó előtti futamára, itt az utolsó etap, még szép versenyeket lehet és kell is futni, de addig is mindenkinek jó pihenést kívánok!
 
Üdvözlettel:
Tomi

2012
Jul
16
4 éve, 8 hónapja

Több hét telt el azóta, hogy utolsó bejegyzésemet megírtam, és most épp a következő verseny helyszínére utazok, Hockenheimbe. Előtte azonban látogatást teszek a McLaren főhadiszállásán, ahol első alkalommal egy egész napos szimulátoros edzésen veszek részt, biztosan fárasztó lesz. Ezután még egy éjszakát Angliában töltök, és együtt utazok a csapattal Hockeinheimbe. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen, hogy a csapattal utazzam ki az adott versenyre.

Rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam az elmúlt egy hónap alatt, első körben a valenciai utcai hétvégét emelném ki, amely bár utcai verseny, mégis több köze van egy épített pályához. A jó eredmény vagy legalábbis az első öt hely újra elérhető távolságba került, annak ellenére, hogy az időmérőn nem sikerült kimagaslóan teljesíteni. Az első futam rajtja remekül sikerült, de a szerencse nem volt velünk és két Status autó úgy forgott meg, hogy hatalmas hátránnyal sikerült őket és a balesetet elkerülni. Mindezek ellenére sikerült a kilencedik helyen bejönni, de a versenytempót látva sokkal több volt ebben a hétvégében.

Következett Silverstone, avagy az év egyik hazai futama. Mielőtt azonban belemerülök a témába – hogy ne csak a versenyzésről essen szó –, hadd mondjam el, hogy sikeresen teljesítettem második évemet a miskolci egyetemen, ami idén is rendkívül jó kihívás volt, de őszintén szólva néha-néha könnyebbnek éreztem volna feladni. De nem tettem és a versenyzés mellett érzem pozitív hatásait a komoly mentális tréningeknek, amiket az egyes vizsgákra való készülés hozott magával.

Tehát visszatérve Silverstone-ra, remek kezdés, majd alig pár óra leforgása alatt egy kecsegtető hétvégéből katasztrófa lett. Akik olvassák a blogomat, remélem, követik is az év eseményeit és ezt remélve csak a büntetésről írnék pár sort. Olyan extrém időjárás volt, hogy a GP2-es sorozat 4 kört tudott megtenni a pályán, minden kaotikus volt, extrém időbeli különbségekkel és sok helyen valóban félelmetes és veszélyes vízátfolyásokkal és vízfüggönnyel a pályán. Soha nem kaptam hasonló dolog miatt, azaz sárga zászló figyelmen kívül hagyása miatt büntetést. A döntés szigorú és támadhatatlan volt, +10 rajthely és tulajdonképpen itt véget ért a hétvége.

Szinte végig sikerült vezetni és 2. lettem a pénteki esős szabadedzésen. Nagyon szeretek esőben menni, valahogy ilyen körülmények között nagyobb a vezetői szabadság, az ívek megválasztása és egyéb technikák alkalmazása sokkal szélesebb skálát kínál a pilóták számára. Szerintem mentalitás, megszokás, gyakorlás, képzés kell ahhoz, hogy valaki gyors legyen ilyen körülmények között és ennek a legjobb módját az esőben való gokartozás jelentette. A kezdetek kezdetekor nem tudtam elég tempót diktálni esős körülmények között, de a sok gyakorlás és a jobbnál jobb tanácsok megtették pozitív hatásukat. A kihívás tud a legnagyobb motiváció lenni, természetesen, ha siker is párosul mellé.

Bosszant, hogy pont nélkül távoztam egy olyan hétvégéről, amin egyébként extra gyors voltam, de nincs mit tenni, ezekből kell építkezni és felérni a csúcsra.

Hamarosan itt a hungaroringi hétvége! Nagyon várom a hazai futamot, remélem, idén sikerül még emlékezetesebb hétvégét produkálni, mint tavaly, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy idén is készülök több apró meglepetéssel a rajongók és a kilátogatók számára. Remélem, találkozunk a Hungaroringen, addig is minden jót kívánok!

Tomi

2012
Jun
18
4 éve, 9 hónapja

Nem is emlékszem, hogy mikor írtam az utolsó bejegyzésem, de egy biztos, hogy nagyon sok minden történt velem az elmúlt időszakban. Büszkén tekintek vissza az elmúlt versenyemre, a Monaco GP futamra – csodálatos helyszín tele a maga különlegességeivel, szépségével és az őrülten szűk utcai versenypályával!

Meglehetősen korán elutaztam Monacóba, így volt időm várost nézni és ráhangolódni a futamra. Sokan említették, hogy milyen remek lehetett ott lenni. Ez valóban így van, ott lenni azonban csak egy dolog ahhoz képest, amit a versenyzés hoz magával ezen a pályán. A vezetésen kívül versenyzőként viszont már más ez a környezet. A paddock rendkívül messze volt magától a pályától, nem túlzok, de kb. 15 perc volt odajutni, persze gyalog. Az egész hétvége időterve teljesen más volt, mint amit korábban megszoktunk. Csütörtök este 10 órakor jöttem el a pályáról és másnap reggel fél 7-kor már melegítettem a kamion mellett. Annyi élményem van, hogy ha mindenbe belekapnék, akkor lehet, hogy kisregény születne.

Na de menjünk vissza a falak közé! Szalagkorlátok, falak, csatornafedél, Kaszinó tér, veszélyes és izgalmas. Nem volt különösebben tervem, hogy hogyan fogok vezetni, egyszerűen hagyatkoztam a saját egyéni stílusomra. Legalább tízszer visszanéztem az időmérő felvételét, azokban a körökben mozgott, csúszott, mászott az autó alattam, a kanyarok kijáratánál a csúszás a rázóköveken a faltól pár centiméterre állt meg. Nem éreztem mást, csak szabadságot, és örömöt abban, amit éppen csinálok és közben nem érdekelt semmi és senki más, hiszem, hogy ez volt a legjobb érzés amióta versenyzem. Új csapattal először dobogóra állni megtiszteltetés és ezt szeretném még minél többször átélni.

A versenyt követően azonban már az egyetemé volt a főszerep, hiszen vizsgaidőszak kezdődött a versenyszezon kezdetét követően. Volt és vannak nagyon nehéz időszakok, amikor őszintén az én energiám és erőm is elfogy, hogy ennyi mindent csináljak egyszerre. Ezeken a napokon mindig jön valaki vagy történik valami, aki vagy ami motivációt, erőt és hitet ad ahhoz, amit ilyen őrült módon csinálok.

Az elmúlt pár nap alatt több dolog nem történhetett volna velem. Szombat és vasárnap ismét meghívást kaptam a magyar Formula-1-es közvetítésbe vendégként, remek időtöltés és kikapcsolódás volt így nézni az F1-et, örültem a lehetőségnek. Este már maradtam Budapesten, mert hétfőn reggel hatkor ment a gép Angliába, ahol a McLaren főhadiszállásán készültünk a csapattal a valenciai versenyre. Még aznap este hazajöttem, igaz, mire Miskolcra értem és lefeküdtem aludni, már fél 3 volt. Reggel 8-kor már az egyetemen vizsgáztam, majd 10 órakor követte ezt még egy vizsga. Aznap bepakoltam és készültem a hét harmadik vizsgájára, ami után már újra a repülőtér következett.

Nincsenek unalmas napjaim, ugyanakkor biztosan nem bánkódnék, ha otthon kellene unatkoznom egy-két napot, de ez biztosan nem az elkövetkezendő napokban lesz.

Köszönöm a segítséget, lehetőséget mindenkinek, aki bármilyen szinten mellettem áll és segít felmászni arra a magas hegyre, amelyre én tartok!

Tomi

2012
May
16
4 éve, 10 hónapja

Sziasztok!

Magam sem gondoltam volna, hogy így fogok hazatérni Barcelonából. Utóbbi bejegyzésem óta túl vagyok az év első versenyén és az elmúlt pár évem legnagyobb esésén a pályafutásomban. Ennyire peches és szerencsétlen módon még nem akadtam össze senkivel versenypályán, bár az tény és való, hogy ilyen agresszív és meggondolatlan mozdulattal még senki sem próbált meg leszorítani az útról.

Olyan gyorsan történtek az események, hogy pár kép maradt csak meg az első 2-3 másodpercből. Füst, füst, majd fal és újra betonfal, majd egy elég fájdalmas landolás, ugyanis az autó felemelkedett elég szépen a földről, majd következett a kemény futómű miatt egy mondhatni „kemény” érkezés.

Korábban próbáltam kitérni arra, hogy várjuk meg a versenyt, mert adott versenyszituációban teljesen másként viselkedik a versenyautó. Ezen sejtésem sajnos beigazolódott, mert több olyan beállításhoz nyúltunk az autón, amit kitapasztaltunk a teszteken, és amik működtek is. De korántsem olyan mértékben, ahogyan azt mi szerettük volna. A csapat kitartó, lelkes és céltudatos, akár én magam is. Előre tekintünk a következő versenyre, ami jövő hétvégén (május 24-26.) kerül megrendezésre Monacóban.

A felkészülést megkönnyíti az a lehetőség, hogy pár napon belül ismét a McLaren Technology centerben lehetek, ahol a szimulátoron tréninglehetőséget kapunk. Ez egy rendkívül fontos és jó lehetőség arra, hogy a pilóta a lehető legjobban rá tudjon készülni egy ilyen helyszínre. Egyetlen napra fogok kiutazni Wokingba, de az egész délutánt a szimulátoron tölthetem a mérnökömmel és egyik csapattársammal Johnnal (Wartique). Sokkal motiválóbb, ha a versenyzőnek van kivel összemérnie a tudását és minél jobban hajszolhatja a köridőket, adva van ezzel egy remek lehetőség.

Összesen 1x45 perc szabadedzésünk lesz Monte-Carlóban, ami valójában szinte semmire sem elég, de be kell érnünk ennyivel. Közben, hogy ne unatkozzak, két vizsgaalkalmat is felvettem az egyetemen és így biztos, hogy átmozgatott és edzett mentális állapotban tudok a helyszínre érkezni. :)

Mostani bejegyzésemből sem hagyom ki a Formula-1-et, viszont most rövidebb részben tudok és szeretnék róla beszélni, mert nem volt időm a pályán megnézni a versenyt, és őszintén szólva abban a hangulatban sem voltam vasárnap, hogy még órákig legyek ott.

Pastor Maldonado? Williams? Barcelona győzelem? Lehet, hogy valaki fogadni mer rá, de biztos, hogy 2012-ben? Igen, lehetséges, a sport legszebb része, hogy bármi megtörténhet. Nem azért, mert nem egy jó pilóta Maldonado vagy rossz a csapat, de egy ilyen összetett sportban ilyen sikert elérni az adott körülmények között szinte hihetetlen. Elég, ha Rosberg pályafutását nézzük és azt, hogy 5 év után sikerült futamot nyernie.

De nem csak a Formula-1 érdekel minket, magyarokat, hanem a WTCC is, ami nem is olyan régen vendégeskedett a Hungaroringen. Ahol óriási magyar siker született, hatalmas és szenzációs közönség előtt. Szerintem minden versenyző az életében ilyen pillanatokra vágyik, ami a ringen történt és ez az, ami nagyon keveseknek adatik meg. Gratulálok Norbi, nagyszerű futamgyőzelem volt!!

Következő alkalommal bízom benne, hogy sok jó élménnyel és még jobb hírekkel tudok majd Nektek beszámolni.

Üdv.,
Tomi

További bejegyzések ebből a blogból

 
race.com
 
Kövess minket!
youtube facebook twitter rss
Hozzászólások
Utolsó: 2017.03.24. 18:59
2 db
Utolsó: 2017.03.24. 17:52
35 db
Utolsó: 2017.03.24. 17:19
4 db
Utolsó: 2017.03.24. 16:04
26 db

VR46 shop
Pálya információ
MotoGP Superbike WTCC
2017. Március 26. 20:00
Katari Nagydíj
Losail International Circuit

Épült: 2004
Teljes hossza: 5380m
Szavazás
Ki lesz a MotoGP 2017-es világbajnoka?
Marc Marquez (Repsol Honda)
Dani Pedrosa (Repsol Honda)
Valentino Rossi (Movistar Yamaha)
Maverick Vinales (Movistar Yamaha)
Jorge Lorenzo (Ducati Team)
Andrea Dovizioso (Ducati Team)
Andrea Iannone (Suzuki Team)
Cal Crutchlow (LCR Honda)
más
VB Ranglista
MotoGP Superbike Supersport WTCC
Poz. Pilóta Márka Pont
1. M. Marquez Honda 0
2. V. Rossi Yamaha 0
3. J. Lorenzo Yamaha 0
4. M. Vinales Suzuki 0
5. A. Dovizioso Ducati 0
6. D. Pedrosa Honda 0
7. C. Crutchlow Honda 0
8. P. Espargaro Yamaha 0
9. A. Iannone Ducati 0
10. H. Barbera Ducati 0
Formula.hu hírek
Tesztmotor.hu hírek
Partnereink:
Pole pozícióba hozunk!
E-mail:
info@p1race.hu
www.p1race.hu
www.p1race.com
©  2017  www.p1race.com   Minden jog fenntartva
web:
grafika: