Jegyek

Blog

2012
Oct
17
4 éve, 5 hónapja

Ismét túl vagyunk egy versenyen, 2012 utolsó megmérettetésén. Múlt pénteken került megrendezésre a szezonzáró futam, azaz a Magyar Bajnokság 5. futama, a Pannóniaringen.

Vége a 2012-es szezonnak – bár ilyenkor még hevesen tüntet ellene a szervezetem. Amíg a jövő szezon hatalmas kérdőjel, addig a kedvem is olyan ettől, mint az időjárás: borús és szomorkás. De bízom a legjobbakban, és tűkön ülve várom 2013 tavaszát! :)

Na de a lényeg, a kicsit sem zökkenőmentes versenynapról:

Győző csapattársammal már csütörtök délután elindultunk Kecskemétről, hogy másnap reggel ne kelljen kapkodni, nyugodtan, kipihenten készülhessünk az első szabadedzésre. Sok versenytársunkkal ellentétben, mi nem vettünk részt az előző napi nyíltnapon, így mindössze két szabadedzés állt rendelkezésünkre, hogy bemotorozzuk magunkat a versenyre – gondoltuk mi.

Kora reggel kiértünk a pályára, személy szerint nagyon nehezen akklimatizálódtam, bár mondják, elég „fagyos szent” vagyok. Nem sokáig törölgettem álmos szemeim, hamar felkeltett a csípős hideg. Míg kipakoltunk a buszból, sokat tanakodtunk, érdemes-e ilyen hideg, ködszitálós időben kockáztatni. Mivel nekem igazából gumim sem volt, és a slovakiaringi (szept. 2.) Alpok-Adria fordulón ültem utoljára motoron, úgy döntöttem, inkább passzolom az első edzést, majd a következőn. Sok értelme nem lett volna egy több mint 30 körös, medium gumival kaszkadőrködni. Vártam az enyhülésre – majdhogynem hiába.

Még a második szabadedzés előtt összehívták a versenyzőket egy eligazításra, ahol megkaptuk az időterv 6. (!) változatát (komolyan a hatodikat! A verseny előtti napokban került fel a hivatalos "E" verzió). Bevallom, nem volt őszinte a mosolyom, mikor közölték, az időmérő előtti edzést TÖRLIK, mehetünk motorozni a kvalifikációra. Fantasztikus. Nem sok minden tudja elvenni a kedvem a motorozástól, de ez picit megingatott. Egy picit! Sok minden kavargott a fejemben, aztán lapoztam egyet a füzetben, úgy voltam vele, akkor motorozok egy őszintét a szívemnek, és nem ronthatják el a motorozásom. Punktum!

Az időmérőre feltettük a versenyre kikészített új hátsó gumit, és azzal igyekeztem egyszerre minél hamarabb megtalálni merre az előre, felvenni a ritmust, valamint minél jobb időt motorozni a jó rajtkocka érdekében. Nem volt könnyű feladat azonnal időt motorozni, nem is sikerült a legjobban. Mármint magamhoz képest. 2.05-ös köridőm a 6. helyre volt elegendő 11 férfi között (ugyanis SBK-n belül fut a 750-es kategória is, ahol 5 induló volt).

Rajtrácson hoztuk a csapathoz méltó vidám formánkat, míg mások stresszeltek – vagy nem –, mi Golyóval vidámkodtunk egy sort, mikor megkínált fasírttal, miközben megdumáltuk a taktikát. :) A rajtom ritka rosszul sikerült, csúnyán beragadtam, de az első kör végére már a 7. helyen motoroztam, ám fél célegyenesnyi távolságra az előttem motorozótól, akivel egy kategóriában voltunk értékelve.

Pár pici percig stresszes voltam a rajtom miatt, de vettem egy nagy levegőt, aztán hajrá! A feladat adott volt, le kell küzdeni azt a távot. Precíz, nyugodt motorozással körről körre sikerült gyorsulnom, így folyamatosan csökkent a távolság kettőnk között. A 8. körben megfutottam az eddigi legjobb időmet a Pannóniaringen: 2.03,120, majd a 11 körös verseny vége előtt 3 körrel a célegyenes végén sikerült jobb féktávot vennem, ezzel javítani egy pozíciót. Végül a kockás zászlóig tartottam a 6. helyet, ami a kategóriámban az 5. helyre volt elég.

Nem mondhatnám, hogy eseménytelen nap volt, mivel nem kis fennforgások voltak aznap, amire most nem térnék ki, pedig érdekes téma volna az is, de nem. :) Győző stabil motorozással a 3. helyen ért be a célba, nagy gratula neki! Mindent összevetve boldogan (és fáradtan) indultam haza, hiszen másfél hónap kihagyás után, kevesebb mint 20 kör alatt sikerült javítanom az eddigi legjobb időmön, és a lehetőségekhez mérten befutottam a számomra leginkább elérhető helyen, hiszen az előttem végzettek 1.57-es ideje egyelőre még messze van. Egyelőre.

Kis családom és barátaim természetesen megint ott voltak, és szorítottak nekem. Nagyon hálás vagyok Nekik, valamint csapatomnak, hogy ott lehettem a versenyen.

Most jön egy rövid pihi, majd novemberben Borbély Erik segítségével megkezdem a téli fizikai felkészülést a jövő szezonra. Bízom benne, 2013-ban még több jó hírről írhatok Nektek. A fantasztikus képekért hálás köszönetem Lehotzky 'Leo' Istvánnak.

Puszi, pacsi:
Wicca :)

2012
Sep
12
4 éve, 6 hónapja

Sziasztok!

Hosszú kihagyás után ismét jelen – végre. Az utolsó verseny óta jó sok idő telt el, konkrétan egy egész nyár. Az ez idő alatt zajló versenyeket sajnos kénytelen voltam kihagyni tanulmányi és családi okok miatt, de ’nem a lényeg, hanem a fontos’, az elmúlt hétvégén magam is ott voltam az Alpok Adria utolsó előtti futamán, a Slovakiaringen.

Egész héten – már megint – olyan voltam, mint kisgyerek karácsony előtt, csak azon járt az agyam, hogy végre újra motoron, pályán lehetek. Ugyanis június eleje óta nem voltam nagypályán, nem motoroztam, a múlt heti gokartpályázást leszámítva. Alig bírtam a bőrömben maradni. A csiga csúcssebességgel halad a múlt heti órák vánszorgásához képest. De végre eljött az én időm, pénteken összetereltem a ménest, aztán gyíííí!

Az első két szabadedzésen együtt motoroztunk (Győrfi) Alennel, így sok jó tanáccsal látott el, hol tudnék még sokat fejlődni, közösen kielemeztük mik a főbb hibák. Onnantól kezdve csak arra koncentráltam, hogyan is kéne kivitelezni a látottakat, hallottakat. Sikerült is őket hamar kamatoztatni, már a második fél óra alkalmával megfutottam az addigi legjobb időm (2.17,231), sőt a nap folyamán tovább javultam, a köridőmérő szerint stabil 2.16-okat tudtam motorozni.

Szeptember 1. révén remekül bemutatkozott az ősz, azonnal ki is mutatta a foga fehérjét, nehogy bárki elfeledje, vége a nyárnak. Szombat hajnalban kaptuk az égi áldást, egész reggel szakadt az eső. Megbeszéltük, hogy meteorológusok nem leszünk, ugyanis (Nagy) Győzővel nagyon ügyesen megjósoltuk az egész napos napsütést. Ehhez képest mindenki hosszúnadrág-pulóver kombóban rohangált, valamint esőkabátos emberkéket lehetett látni mindenfele.

Mire az SBK első időmérőjére került a sor (imádom, hogy nem kell kapkodni kora reggel :)) ugyan már nem úgy esett, mintha dézsából öntenék, de a felhőket nézve esélyt sem láttunk arra, hogy elálljon. Igazából örültem ennek az időjárásnak, hiszen előtte versenypályán még nem motoroztam vizes körülmények között, csak nedves, felszáradóban lévő aszfalton. Nagyon izgatta már a fantáziám, egész szezonban drukkoltam az ’esőmenésért’, erre tessék. Végre kipróbálhattam magam, vizes gumikkal a motoromon.

Edzés előtt taktikai megbeszélést tartottunk, hogyan is kell kezelni a helyzetet. A tanács, amelyik legjobban tetszett: „Wicca figyelj! Menj ugyanúgy, mint szárazon, csak óvatosabban.” Köszönöm szépen. :) Az első két-három kört arra szántam, hogy felmérjem a terepet, aztán igyekeztem fokozni a tempót. Mókás volt, mikor kijöttem, mondták a többiek, a 2. helyen állok. Nagyon jót mosolyogtam rajta. Tudtam, ez nem jelent semmit, nincs kinn mindenki, és aki fel is ment, még finomkodik, de akkor is jó érzés volt látni a második sorban a nevem. Az első kvali után a 12. helyen álltam, majd a második időmérővel összevetve végül a 15. helyre kerültem 2.26,324-es idővel. Ez az eddigi legjobb alpokadriás rajtpozícióm jelentette.

Az este folyamán szolidan megültük Győző születésnapját, palacsintával megkoronázva a napot (igaz, személy szerint én nem szeretem a palacsintát – igen, létezik ilyen ember :)). A hangulat nagyon jó volt, és ahogy a Pannóniaringen, most is a H-Moto sátra adta a korai ’buli’ helyszínét, nálunk volt a magyar csapat apraja-nagyja. Lefekvés előtt még elmormoltam egy imát, hogy másnap essen az eső. Úgy gondoltam, akkor lehetne esélyem megtartani a pontszerző helyet, nem jönnek ki annyira a motorok közti különbségek.

A verseny reggelére az időjárás még igencsak őszies volt, a pálya pedig vizes. (Gyutai) Adrián úgy döntött, fel sem megy a warm upra, Győző pedig értelemszerűen vizes gumival edzett. Az én kategóriám megint jóval később, 11 óra után volt, addigra a napocska is megerőltette magát és kisütött, ennek köszönhetően az aszfalt elkezdett száradni. Az elképzelhető legrosszabb körülmények voltak a pályán: hol száraz volt, hol vízfoltos, hol pedig tócsák voltak. Elöl vizes, hátul száraz gumi mellett döntöttünk. Igazából mindegy is volt, mert nem sok értelmét láttam ennek az edzésnek, 2 kör után le is jöttem. Kár lett volna erőltetni, mivel a száraz gumi nagyon csúszott a vízen, viszont az esős gumit teljesen megették volna a száraz részek, így inkább bejöttem.

Megkezdődtek a versenyek, az esőm pedig sehol. Győző kezdett SST600-ban, nagyon ügyesen, 22. helyről feljött a 13.-ra, amivel a Magyar Bajnokságban az előkelő 2. helyet sikerült megcsípnie. Az Ő versenye után jöttek a kétüteműek, izgulhattunk Adriánért, hogy meglegyen összetettben a bajnoki cím. Az elvártaknak megfelelően elsőként haladt át a célon. Hosszú idő után ismét a Magyar Himnuszt játszották, mikor átadták az összesítésben első helyért járó kupát. Még most is kiráz a hideg, ahogy rágondolok. Hatalmas gratula. A mi fiunk! :)

Időközben megjött a „szurkolótáborom”, azaz a kis Kis családom és barátaim. Nélkülük nem is lenne ugyanaz a vasárnap. Eső pedig még mindig sehol. A srácok megnyugtattak, nem is fog megjönni. Sőt, egész nyáriasra fordult az idő. Nagyszerű. Délután 4-kor nyitott a boxutca, de arra való tekintettel, hogy nem volt száraz edzésünk a hétvége folyamán, a szabályzat szerint kaptunk három bemelegítő kört, mielőtt felálltunk volna a rajtrácsra.

Bevallom, nem voltam fesztelen, mivel nem sok esélyt láttam rá, hogy megtartsam a pontszerző helyet, tudván, mögöttem számos sokkal gyorsabb motoros várja a rajtot. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lettem volna ott fejben 110%-osan, sőt! Még jobban felszívtam magam. Természetesen azon voltam, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt, hogy megtartsam legalább a 15. helyet.

Ismét sok barát, ismerős, ismeretlen odajött hozzám a rajtrácsra. Kaptam sok gratulációt a rajtpozícióért, hátba veregetést, bíztatás. Nagyon sok erőt adnak az ilyen kis apróságok, jól esnek a kis lelkemnek. :) Rajt előtt megkaptam az utolsó, egyben a hétvége legjobb tanácsát egy kacsintás kíséretében: „Wiccus a legfontosabb, ne felejtsd! Célvége, 6. stift, balra.” Nos, aki ismeri a pályát, vagy van fogalma róla, milyen a vonalvezetés, jót mosolyoghat ezen, de a H-Motonál ez minden 3 perces tábla előtt elhangzik.

Na de aztán vége a mókázásnak, plexi le, és hadd szóljon a rocknroll. 26 ’vérszomjas’ motoros: 25 férfi meg a Kis Viki. A rajtom volt már jobb is, nem tagadom. Cél végén a tülekedésben sem helyezkedtem a legjobban, 20.-ként jöttem ki az első kanyarból. Az első kör végére kialakult a középmezőnyben a boly, ahol szorosan 4 pasi mögött tartottam a tempót, sőt egyre érkeztem rájuk. Igyekeztem nem kapkodni, megfigyelni, kit hol lehetne megcsípni. A harmadik körben már sikerült egy Suzukit, és egy BMW-t magam mögé utasítani. Az utóbbi nem volt egyszerű eset, a célegyenesben a lóerő-különbségnek ’köszönhetően’ úgy kikerült, mintha álltam volna. Hála az égnek, nem vagyok szívbajos típus, célvégén jobb féktávot vettem, így sikerült előtte elkanyarodni.

Ugyanebben a körben még visszaelőzött a fiú, de tudtam vele tartani a tempót. Az 5. kör elején sikerült kifékezni egy magyar motorosunk, ezzel újabb pozíciót előrelépve. A versenytáv felénél aztán hibáztam egyet, 4-es fokozatból sikerült üreset váltani, pont egy szűk balos előtt. Csúnyán kiestem a ritmusból, mire észbe kaptam ketten visszaelőztek. Hamar felment a vérnyomásom egy ilyen bakitól, vettem egy nagylevegőt, és ritmust váltottam. Nem adom a posztom! Már a következő kör fele előtt visszavettem mind a két helyet, amit vesztettem.

Persze nem telhet el versenyhétvége Murphy barátom nélkül, a verseny vége előtt 3 körrel üdvözöltem is. A bal kontaktlencsém úgy gondolta, bemondja az unalmast, nincs kedve tovább együttműködni velem: Hasta la vista, baby! Nagyon örültem neki, addig is maximálisan koncentráltam, na de ezek után félszemmel?! Nem probléma, gondoltam, nem fog ki rajtam, életem első futamgyőzelmét is hasonló körülmények közt sikerült bezsebelni. Aha, csak annyi különbséggel, hogy akkor még nem viseltem a sportszemüveget, ami direkt ennek a problémának a megelőzésére lett megvásárolva. Puszi, Murphy.

Innentől kezdve nem igazán láttam, mit tábláznak csapattársaim, arra éleződtem ki, hogy tartsam a pozícióm. Mikor megkezdtük az utolsó kört, hallottam, megérkezett a nyakamra a mögöttem levő. Biztosra próbáltam menni, zártam az íveket, így nem tudtam olyan lendületesen motorozni. Az utolsó féktávon ezt ki is használva bejött mellém, hamarabb kezdte meg a kanyart. Nem, ez így nem lesz jó, nem lehet, hogy az utolsó kanyarban előzzön meg. Az osztrák fiú mivel szűkebben és nagyobb tempóval érkezett, kissé kintebb került a rázókőtől.

Nekem sem kellett több, összeszorítottam a fogam, icipicire összehúztam magam, és aláfordultam. Sikerült elmotorozni alatta, így intettek le 8 ezreddel a 15. helyen. A magyar bajnoki értékelésében ez a 4. helyre volt elég.

Az érzés leírhatatlan, a parc fermében csapattársaim, családom, barátaim kitörő örömmel fogadtak, én pedig azt sem tudtam, milyen rendezvényen vagyok. Remegő kezekkel, és fülig érő szájjal mutogattam a többieknek, hogy nézzétek, nézzétek, nincs meg az egyik lencsém. Jót vigyorogtak rajtam. Számtalan gratulációt kaptam kinn a pályán, még többet az itthonról szurkolóktól. Életem eddigi legizgalmasabb versenyén vagyok túl, és a hab a tortán csak eztán jött. Sajtósunk, Laci hatalmas mosollyal mondta, megvan az első magyar női pont nemzetközi Superbike kategóriában. Még most is alig hiszem el, madarat lehetett volna velem fogatni. Sőt, akár most is. :)

Tehát a hétvége eredménye: Győző pontszerző SST600-ban, OB-n 2., Adrián Alpok-Adria 125 GP bajnok összetettben, és nekem sikerült megszerezni az első pontocskámat a szezonban.

Nagyon sok köszönettel tartozom a Teamnek a rengeteg segítségért, a lehetőségért, a belém fektetett bizalomért, valamint a Családomnak a kitartásért, támogatásért. Nélkülük nem lehettem volna ott a hétvégén. Imádlak benneteket!!

A következő lépés, hogy készülök a következő szezonra, illetve ha megrendezik, akkor az október 12-i pannóniaringi magyar bajnoki futamra. Remélem, sok ilyen jó hírrel szolgálhatok még. Sűrű elnézésem a kisregényért, úgy érzem, így kerek egész a sztori.
 
Puszi, pacsi:
Wicca ;)

2012
May
14
4 éve, 10 hónapja

Sziasztok!

Szeretettel köszöntök mindenkit a blogomon! :) Feltételezem mindannyian emlékeztek még a reklámra, ahol a kisfiú tűkön ülve várja apukáját. Hasonló gyermeteg izgatottsággal álltam az év első versenyhétvégéje előtt. Persze pozitív értelemben, hiszen egész télen erre a hétvégére vártam, ezért remegtek a térdeim, hogy versenyezhessek végre. És eljött az idő. Pénteken elindultunk bevenni a Slovakia Ringet.

Megvallom, nem voltam a legnyugodtabb, hiszen idén összesen 20 kör volt a sejhajom alatt, és ez azért csak az Alpok-Adria. Ám az előző heti teszteken minden klappolt. A motor erős, jól fel lett készítve, a pályát megismertem, és sok jó szót, tanácsot, biztatást kaptam csapattársaimtól. A legmegnyugtatóbb talán mégis az volt, hogy tudtam, jó kezekben vagyok; egy aranykezű szerelővel vágtunk neki a hétvégének, valamint (Gyutai) Adrián csapattársamék is jelen voltak. (Györfi) Alennel és (Nagy) Győzővel telefonon tartottuk a kapcsolatot, beszámoltunk egymásnak a történésekről. A tavalyi – mondhatni vérszegény – év után roppant mód kíváncsiak voltunk, mit is sikerül kihoznom magamból, a motorból, a versenyből.

A pénteki napon két szabadedzésünk volt. Igaz, stock motorral megyek, mégis Superbike-ba neveztünk, mivel a magyar bajnokság 1000-es kategóriájának első fordulója is ezen osztályon belül futott. Az első 20 perc elment arra, hogy visszarázódjam, megtaláljam merre is az előre. Nem ijedtem meg, de őszintén meglepődtem mikor a mezőny eleje úgy ment el mellettem, mintha álltam volna. Bele a mélyvízbe. Egy percig nem volt kérdés, hogy jó döntés volt-e idejönni, hiszen teher alatt nő a pálma, hol máshol szerezhetnék ennyi tapasztalatot, ha nem itt?! A feladat adott volt, fel kell kötni a gatyát – vagy esetemben a szoknyát :) – és húzni a gázt. A pálya hosszú, majdnem 6 km, tele gyors és trükkös részekkel, az ’ugratókról’ nem is beszélve. Izgalmas. A második szabadedzésre sikerült megtalálni a ritmust, és tudtam hozni a teszten elért időket.

Szombaton reggel nem kellett kapkodnunk, hiszen az első időmérőnk csak délben kezdődött. Az alacsony költségvetés miatt egy használt gumival mentem fel, 2:18.647-es köridőt sikerült motoroznom, azaz 2 mp-et javítottam az előző heti időmön. A második kvalifikációra felraktunk egy szett új gumit. Mivel ez volt a másnapi versenyre is, csupán 5 kört mentem vele. A keveréknek megfelelő hőmérséklet, ám elég szeles idő volt. 2:17.824 a 34. rajtkockába volt elegendő 38 férfi között. A Magyar Bajnokságban ezzel a 4. időm volt. Esti levezetésképp végig görkoriztunk a pályán, így várva a következő napot.

Vasárnap délelőtt a warm upon minden rendben volt, jók voltak a beállítások, sikerült elkapni a ritmust, stabil 17-es köridőket tudtam motorozni az előző napi új gumikkal. Délben végre megérkezett a pályára ’Kis’ szurkolótáborom, azaz a Kis család apraja-nagyja. Beleértve nagymamámat is. Nem tévedek nagyot szerintem, ha azt mondom Ő az egyik legnagyobb szurkolóm. Minden versenyen ott van szüleimmel karöltve, pedig számára nem olyan egyszerű a közlekedés. Egyszerűen imádom Őket, és hogy ott vannak velem minden versenyen. Ez nagyon fontos számomra. Velük együtt sajnos jött az otthoni rossz idő is. Miénk volt az utolsó verseny, s mire sor került rá, a nap sem sütött már, és az aszfalt hőmérséklete is vagy 10-15 fokot csökkent. A viharos hideg szélről nem is beszélve. Vakartuk a fejünk, hiszen a gumiabroncsok – amiket a második időmérőre feltettünk előző nap – maradtak a versenyre is, és erre a hőmérsékletre már nem volt megfelelő a keverék. Szokták mondani, szegény ember vízzel főz, ezzel kellett megoldani a 11 kört. A rajtrácson rengeteg (ismeretlen) ember (is) jött oda pacsizni, hátbaveregetni, elismerést nyilvánítani, ami igazán jólesett piciny lelkemnek. :)

A rajtot sikerült jól elkapni, egészen a 17. hely környékére berajtoltam, viszont a gyorsabb emberek hamar visszaelőztek. A magyar srác, aki a 36. helyről indult, mégjobban startolt, közvetlen előttem fordult el az 1. kanyarban. Nagyjából az egész versenyen ott voltam a fenekében, viszont mikor előzni tudtam volna, hátulról jött egy gyorsabb motoros (már aki egy sorral – 4 motorral – előrébb rajtolt, majd’ 1,5 másodperccel ment jobb időt, ami elég nagy diferencia), és ilyenkor kicsit kizökkentem a ritmusból, kezdhettem újra a magyar bajnoki 4. helyért való ostromot.

Pár kör alatt összeverődtünk egy 5 fős csoportba, ahol ment az oda-vissza előzgetés. Igazán élveztem ezt a szituációt, nagyon izgalmas volt. Pláne mikor az 5-6. kör környékén a hideg miatt kezdett elfogyni a gumi profilja. A jobbos kanyarokból rendre úgy jöttem ki, hogy csúszkált a motor hátulja, nem is kicsit, így sok korrigálásra volt szükség, ám nem tudtak lerázni magukról a srácok. A verseny vége előtt két körrel megint ott voltam Tibi mögött. Bíztam benne, éreztem, el tudnám csípni az előttem motorozó magyart, de gondoltam tartalékolok az utolsó körre, ahol majd „begyújtom a rakétákat”.

Ám sajnos mielőtt megkezdtük volna utolsó körünk, piros zászlóval leintették a futamot Juhász Dávid bukása miatt. Szerencsére megúszta egy kis ujjsérüléssel, semmi komoly baja nem lett. Legalábbis fizikailag nem. 2:17.231 volt a legjobb köridőm, és végül a 29. helyen értem be, 10 pasit magam mögé utasítva, a magyar bajnokságban pedig az előkelő 4. helyezett lettem. Nem voltam elkeseredve sem a pozíció, sem az idő miatt, hiszen megint kicsit a körülmények áldozata lettem; az anyagiak nem engedték, hogy válogassunk a különböző keverékű gumik között. Ez volt, ezzel kellett gyorsan menni. :) Az első perctől az utolsóig nagyon élveztem mind a 10 kört, és örültem, hogy folyamatosan tudtam javítani az időmön. Az is bebizonyosodott, hogy bőven van még mit tanulnom, hogy beférjek a pontszerző helyekre, ám még nagyon az út elején járunk, sok gyakorlással, alázattal és még több gyakorlással nem lehetetlen feladat. Dolgozunk rajta.

Mikor hazaértem, ismerőseim, barátaim kérdezték, milyen volt a verseny. Összegezve a végén csak annyit mondtam: visszatérés az életbe. Mintha október közepétől visszafojtottam volna a lélegzetem.

Az első verseny óta sok idő eltelt, nekem pedig nagyon összeszaladtak a dolgaim, azért is csúsztam ennyit a beszámolóval. Mikor írhattam volna, a technika fordult ellenem, mindig volt valami. Azóta lezajlott a második verseny is Brnóban...ahol sajnos nem tudtam részt venni. Pécsre járok egyetemre, komédia szakra. Azaz kommunikáció és médiatudományra :), levelező tanrendben. Természetesen Murphy barátom tudja a dolgát, 5-ből 2 konzultációs időpont versennyel, egy pedig a Hungexpós kiállítással esett egybe.

Az utolsó előadások Brno idején, azaz a múlt hétvégén voltak. Ha ez alkalommal sem jelentem volna meg, sajnos nem teljesíthettem volna a félévet, így muszáj voltam ott lenni. Ennek kimondottan nem örültem, hiszen ezt a versenyt vártam a legjobban, és itt végre teljes létszámmal ott lett volna csapatunk. Valamiért így kellett történnie. Legközelebbi megmérettetés június 3-án lesz a Pannónia Ringen, kis hazánkban. Addig is fizikailag és szellemileg készülünk rá. :) Itt szintén SBK kategóriában fogok indulni, hiszen a magyar bajnoki 2. fordulója is ekkor lesz megrendezve, ugyanabban a formában, ahogy a SK Ringen. Aki teheti, nézzen ki, biztos vagyok benne, érdemes lesz.

Addig is puszi, pacsi,
Wicca :)

További bejegyzések ebből a blogból

 
race.com
 
Kövess minket!
youtube facebook twitter rss

VR46 shop
Pálya információ
MotoGP Superbike WTCC
2017. Március 26. 20:00
Katari Nagydíj
Losail International Circuit

Épült: 2004
Teljes hossza: 5380m
Szavazás
Ki lesz a MotoGP 2017-es világbajnoka?
Marc Marquez (Repsol Honda)
Dani Pedrosa (Repsol Honda)
Valentino Rossi (Movistar Yamaha)
Maverick Vinales (Movistar Yamaha)
Jorge Lorenzo (Ducati Team)
Andrea Dovizioso (Ducati Team)
Andrea Iannone (Suzuki Team)
Cal Crutchlow (LCR Honda)
más
VB Ranglista
MotoGP Superbike Supersport WTCC
Poz. Pilóta Márka Pont
1. M. Marquez Honda 0
2. V. Rossi Yamaha 0
3. J. Lorenzo Yamaha 0
4. M. Vinales Suzuki 0
5. A. Dovizioso Ducati 0
6. D. Pedrosa Honda 0
7. C. Crutchlow Honda 0
8. P. Espargaro Yamaha 0
9. A. Iannone Ducati 0
10. H. Barbera Ducati 0
Formula.hu hírek
Tesztmotor.hu hírek
Partnereink:
Pole pozícióba hozunk!
E-mail:
info@p1race.hu
www.p1race.hu
www.p1race.com
©  2017  www.p1race.com   Minden jog fenntartva
web:
grafika: