Jegyek

Blog

2012
Oct
15
4 éve, 10 hónapja
Három héttel ezelőtt, amikor az Adriai pályáról hazaérkeztünk, még nem tudtam biztosra, hogy tudok-e indulni az Albacetében megrendezendő Európa Bajnoki futamon. Ez mindössze anyagi kérdés volt. Aztán egyre inkább úgy nézett ki, hogy össze fog jönni, mert az egész évben folyamatosan segítő támogatók, barátok mellé, még csatlakozott pár ember, és hozzásegítettek, hogy az év végén egy EB mezőnyben mérettessem meg magam. Ezt már most nagyon köszönöm mindenkinek, de a végén még visszatérek erre a dologra.
Szerda kora délutánra terveztük az indulást a 2500 km-re lévő spanyolországi Albacete pályára. Na, ez az, ami nem sikerült! :) Persze a kiegészítő dolgokat még szerdán szedtem össze az úthoz, amivel már elcsúsztam, illetve aznap még a MAMI-s kisbusz is kapott egy kis felújítást, ami Lévay Karcsi (MAMI Szakközépiskola Igazgató) nélkül nem állt volna talpra ütőképes állapotban. :) Amikorra minden készen lett, 22 óra környéke volt, ez közel sem a tervezett délután 2-3 óra.
Az útra Édesapám, illetve az R2 Motorszerviz szerelője, Katona Dani kísért el. 29-30 óra kocsikázás után pénteken hajnalban érkeztünk meg a pályára. A kinti parkolóban álltunk le, és egyből lefeküdtünk aludni, mivel reggel kelni kellett, ugyanis hátra volt még az összes papírmunka, a kipakolás, na meg persze „a szabadedzésre is jó lenne kiérni!” :)

Reggel kis elalvással magunkhoz tértünk, de egész flottul ment minden intéznivaló, és már mehettem is ki az első szabadedzésre. A gumikat illetően használt darabokról beszélünk, de abból a jobbik fajtából. Ide azért vásznon futó motorral értelmetlen kimenni. Az első szabadedzésem a pálya tanulgatásával ment el; néztem, mit hogy lehetne, a többiek mit csinálnak, áttétel, stb. Elsőre tetszett is a pálya, egy jó lendületes, tempós, dinamikus kanyarokkal teli, nem túl széles, 3,9 km-es pálya. (A hazai pályák közül talán a Pannónia ringhez lehetne hasonlítani.)

A második szabadedzésre a használt hátsó gumikból két félét is bekészítettünk, hogy megnézzük melyik keverék fog jól működni. Napos idő volt, 26 fok. Mivel itt 40 perc egy szabadedzés, illetve az időmérő is, menet közbe bőven belefért a kerékcsere. Délután már jobban mentem, szépen lassan az időm is javult, a pályát is kezdtem érezni, és nagyjából a gumit is kezdtük sejteni, hogy melyik lesz a jó. Délután, este a másik magyar résztvevővel és kíséretével, Gyutai Adriánékkal beszélgettünk, ettünk egyet.
Következett a szombati nap a két időmérővel. Vártam már, mert itt volt az első viszonyítási lehetőség, hogy a többiek idejét is lássam. Délelőttre első gumit is cseréltünk, feltettünk egy tavalyi mintázatú modellt, hátulra viszont először az egyik használt gumit raktuk fel, azzal mentem ki melegíteni, és öt kör után jöttem be az újért. A hátuljával semmi gondom nem volt, de az eleje nem akart jól működni. Az időmön is csak nagyon kicsit tudtam javítani, és nem is éreztem jól magam alatt a motort. A féktávokon befelé, amikor már bőven lapon volt a motor, de még fékezek, pattogott az eleje. Kicsit elkeseredtem, és gondolkozásba kezdtünk, hogy mi is lehet a baj? Futómű? Vagy gyorsultam? Vagy gumi? A gumi tűnt a legvalószínűbbnek, hiszen azon változtattunk, csak ezt meg nem akartam elhinni, mert az idén használt Dunlop D212-es gumi helyett a sokak által jobban szeretett D211-est tettem fel, tehát elvileg annak jónak kellett lenni. Ez így is van, csak nem ezzel a futómű beállítással.

Délutánra a terv az volt, hogy visszatesszük a pénteken használt első kereket, és megnézzük, azzal mit csinál. Ha nem változik, akkor futómű állítás…de reméltük, hogy változik, és megjavul. A hátsó kerekeknél hasonló volt a taktika, elindultam egy használt gumival, majd négy kör után jöttem be az újért. És lám-lám, megjavult az eleje. Nem pattogott, így egy kicsit megnyugodtam, és egyből jobban éreztem magam a motoron, mint előző nap. Este nagy tanakodásba fogtunk, hogy a versenyre mi is lenne a jó gumiválasztás? Medium, vagy az egyel puhább, Medium-Soft. Este még nem is tudtam eldönteni, így megvártuk a másnapot. Reggel a warm-up igen hűvös időben ment, használt gumim volt fenn, így az nem volt mérvadó, - motoroztam egy jót. Illetve egy kis kalamajkában majdnem összeakadtam az egyik sráccal. Az egyik jobbos kanyar kijáratánál belülről kezdtem el előzni, amikor mellette voltam, Ő balra fordulva hátra nézett, és eközben végig jobbra befele húzódott. A bal lábam bele is akadt a motorjába, mint utóbb kiderült a fékkarját sikerült letörnöm, mert jött reklamálni. :) Illetve én abszolút nem éreztem magam hibásnak, úgyhogy nagy jelentőséget nem tulajdonítottam ennek.
Következett a verseny. Amit eddig nem említettem, hogy a 18. helyről vártam a rajtot, 1’34.419-es idővel, de a 12-22. helyig 1 másodpercen belül volt mindenki. Közben a verseny előtt kitaláltuk a gumi keveréket is és a Medium-Softra esett a választás, kisebb közvélemény kutatás után. :) A felvezető körre egy használt gumival mentem ki, és a rajtrácson tettük be az új hátsókereket.

A rajtom jól sikerült, de körülöttem mindenki másnak is, így nem tudtam előrébb jönni. Az első kör feléig nagyon nagy volt a tülekedés, és nekem nem is jött ki úgy a lépés, ahogy azt szerettem volna, már az első kanyarban feltartottak a belső íven, így hátrébb csúsztam jó pár helyet. Az első kört a 23. helyen sikerült befejeznem, amikor is kicsit beállt a vonatozás, és nem négyen fordultunk egymás mellett a kanyarban. Innentől kezdődött a feljövetel. A saját tempómat nem tudtam motorozni, mert ugye folyamatosan voltak előttem, mögöttem, de igyekeztem hibátlanul menni. Szépen sorban sikerültek is az előzések, és jöttem fölfele. Volt, aki vissza is előzött, ment az adok - kapok, nyugi egy percig sem volt. Egy hiba és két pozíció visszaesés, szóval észnél kellett lenni. Úgy gondolom ez sikerült is, tehát folyamatosan egyre előrébb kerültem. A harmadik körben 22., negyedikben 20., hatodikban 19., hetedikben 18., nyolcadikban 17., kilencedikben 16., tízedikben 15., majd itt 4-5 körön keresztül cserélgettük a helyeket egymás között, és végül sikerült megszereznem a 13. helyezést az utolsó kanyarkombinációban. Ott előztem meg az Alpok Adria Supersport kategóriájának bajnokát, Marek Szkopeket. Nagyon - nagyon örültem neki, főleg annak, hogy még az utolsó pillanatban is tudtam újat húzni. Nagyon elfáradtam a verseny végére, de ez ott nem is érdekelt már. :) A leintést követően sok motort ellenőriztek, többek között az enyémet is, vagyis az első 15 helyezettét mindenképp. Persze a legnagyobb nyugalommal toltuk oda a motort, mert nemhogy tuti szabályos, még amit a szabály engedélyezett volna tuningolást, az sem volt megcsinálva, mert ugye ezzel a motorral mentem egész évben a Stock kategóriában, ami közelebb áll a szériához.
A verseny után megnéztük Adrián futamát, ahol Ő is nagyot csatázott egy hármas bolyban, amiből végül sikerült győztesként kijönnie. Gratulálok neki is, nagy küzdelem volt, szép eredménnyel abban a mezőnyben!

Utána következett a pakolás, majd az indulás. Ismételten a 2500 km. Hazafelé sokkal gyorsabban sikerült haladni, már rutinosabbak voltunk a vezetés cseréjében, tankolásban, így szerencsésen hazaérkeztünk. Ami még érdekesség, hogy mikor Magyarországra értünk, és ismét lett internet elérhetőség, csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy két versenyzőnek szabálytalan volt a motorja, és kizárták őket; mivel mindketten előttem végeztek, így két hellyel előrébb léptem, és  a 11. helyen végeztem. Ez csak a pont volt az „i”-re :)

Nagyon - nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített, akár egész évben, akár csak egy futamon is, kisebb nagyobb dologgal. Minden kellett ehhez, hogy így sikerüljön ez az év, de úgy érzem jól sikerült, Én nagyon örülök neki!
A jövő évről jelenleg sajnos semmit nem tudok mondani. Az biztos, hogy szeretnék minél rangosabb sorozatban versenyezni, de ugye tudjuk, hogy nem csak az számít, hogy én mit szeretnék, nagyon sok dolognak kell stimmelni. Annyit ígérhetek, ha tudok fejleményt, vagy valami bíztatót, már biztosabbnak mondható dolgot, akkor azt nem fogom titkolni!
 

2012
Sep
20
4 éve, 11 hónapja
Elérkezett az Alpok Adria sorozat az utolsó futamához. Ezt Olaszországban, az Adria Raceway pályán rendezték meg. Szlovákiaring után már nagyon vártam ezt a futamot, hiszen az én kategóriámban semmi sem volt még eldöntve. Prasek vezetett a pontversenyben, a második helyen én álltam, öt pont hátránnyal és tőlem egy ponttal lemaradva, a hazai Tomasini. Szóval mindhármunk számára nyitott volt a bajnokság. Ha kicsit számolgattunk, kijött, hogy nekem akkor volt esélyem a bajnoki címre, ha megnyerem az utolsó futamot, és Prasek  harmadik. Ha Prasek második, akkor nekem szükséges még egy pont. Tehát vagy szerzek a pontjaim mellé még egy pole poziciót, vagy egy versenyben futott leggyorsabb kört. Ezekért egy-egy plusz pont jár. Ha pontegyenlőség alakul ki a legvégén, akkor Prasek a bajnok, mert neki több futamgyőzelme van. Szóval esélyem az éppenséggel akadt, csak nem szabadott hibáznom!
Csütörtökön kora délután vágtunk neki a 750 km-es útnak a MAMI-tól kapott kisbusszal. Késő este 11-12 óra felé érkeztünk meg a pályára. Ott hamar megcsináltuk magunknak a kocsiban a fekvőhelyeket és egyből aludni tértünk. A pénteki napon a szabadedzések vártak ránk. Én ebből kettőre mentem fel, ami a pálya megtanulásával telt el (4-5 kör), azután pedig elindult a másodpercek elleni harc, és még a motorom kis hibáját orvosoltuk. Lecsúszott egy vákuumnyílást lezáró dugó a blokkról, ezért egy henger makacskodott. A második menetre sikerült is visszatenni. 1’18.8-as idő volt a leggyorsabb köröm a pénteki napon, ahol egy jó állapotú medium-hard gumival mentem. Mielőtt mentem volna a pályán, azt gondoltuk ez a pálya kedvezni fog nekem, mert nincsenek hosszú egyenesek, így a végsebesség annyira nem fog érvényesülni. Ez így mind igaz is volt, de az első menet után szembesültünk a ténnyel, hogy viszont a hajtűkanyarok miatt a kigyorsításokon a motorerő nagyon nagy szerepet kap, a kanyarok meg túl rövidek ahhoz, hogy ott előnyt tudjak szerezni magamnak.
Következett a szombati nap, a két időmérővel. Az idő jó volt, csak kicsit fújt a szél. Az áttételt variáltuk, kerestük, melyik a jobb erre a rövid pályára. Az első időmérőre felmentem egy medium gumival, ami egészen jól viselkedett, és 1’18.3-at sikerült motoroznom. A második időmérőre már soft gumival merészkedtem fel, hogy fussak legalább egy gyors kört. Ez sikerült is, mert 1’17.494-et sikerült motorozni, ami összesítve a harmadik helyre lett elég. A soft gumi négy kör alatt el is hagyta magát, teljesen elmelegedett, használhatatlan lett, így az időmérő végére vissza is tettük a délelőtti medium gumit. Természetesen egyik sem volt új gumi, de legalább nem agyonhasználtak. :-) Ezzel a harmadik helyről várhattam a vasárnapi rajtot.
Vasárnap reggel a warm-upra még beterveztünk egy futóműállítást, mert igen sokszor emelte az elejét a motorom a rövidebb áttétel miatt. Puhítottunk a hátulján egy kicsit és jobb is lett. Következett  verseny, ahova végül a medium-hard gumit választottam, hogy még véletlenül se fogyjon el a 18 körös verseny végére. Mert ha végig csata lesz, akkor kell ott a tartalék. A rajtom jól sikerült és az első kanyarban a harmadik helyen fordultam. Elsőnek fordult egy helyi olasz srác, Tibaldo, másodiknak a pontversenyben egy ponttal mögöttem álló szintén olasz Tomasini. A  kanyar második felében már sikerült szűkebben tartanom a motort, és egyszerre gyorsítottunk ki . A második visszafordító kanyarhoz Tomasinivel egymás mellett érkeztünk  de egy rövidebb féktávval sikerült másodiknak elfordulnom a helyi Tibaldo mögött. Célom az volt, hogy minél hamarabb meg kell őt előznöm! A második kör végén sikerült is, szintén egy féktávon. Innentől a saját tempómat tudtam motorozni, ami egész jóra sikerült az új gumival. Három-négy kör alatt 30-40 méter előnyre tettem szert, amikor sikerült Praseknek is megelőznie Tibaldot. Innentől ő nagyon igyekezett, mert meg kellett volna valahogy fognia engem. Mivel sikerült hiba nélkül igen gyors tempót, 1’17.3-as köröket diktálnom, így Praseknek a saját határait kellett feszegetnie. Nagyon lassan közeledett is, de a tizedik kör környékén becsúszott neki egy hiba a feszített tempó miatt, az egyik féktávon elfékezte magát és kicsit besokalt. Az előnyöm megint megnőtt, és tovább folytathattam a zavartalan motorozást, egy céllal, hogy nem szabad hibázni!!!
Prasek újból kezdte a felzárkózást, de a verseny vége előtt két körrel a nagy igyekezetben szintén hibázott és most el is esett. Egy igen lassú kanyarban csúszott el, így azonnal vissza tudott állni, de közben visszaesett a kilencedik helyre. Az utolsó körben többszöri hátranézés után vált biztossá számomra, hogy nincs veszély, célba kell érni. Ez sikerült is, és amikor beértem a parchfermébe, akkor mondták, hogy pontosan mi is történt mögöttem, és hogy Prasek hátrébb végzett. Így a huszonöt pont megszerzésével a Bajnokságot is sikerült megnyernem! A verseny végén a dobogós helyen végzett motorokat ismét ellenőrizték. A hátsó futómű felfogatásánál lévő alkatrészeket mérték, hogy gyáriak-e? Mindenkinek stimmelt, így a hivatalos végeredmény is ez maradt.
Nagyon boldog voltam, hiszen reméltem, hogy meg tudom nyerni a futamot, és akár még a bajnokságot is az élen fejezhetem be…és SIKERÜLT!
Mindezt, illetve az ehhez szükséges támogatást szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített ebben.
Nagyon jó érzés az Alpok Adria sorozat bajnokának lenni egy igen erős 600-as kategóriában. Az idei évben 65 versenyző szerepel a ponttáblázatban, akik elindultak Alpok Adria versenyein. Végig nagyon szoros volt a bajnokság állása, és ettől még inkább örülök ennek a bajnoki címnek, hiszen kemény ellenfeleket sikerült magam mögé utasítanom.

2012
Sep
12
4 éve, 11 hónapja
Mint elmeséltem az előző futamon ugye megfosztottak az eredményemtől egy nem egyértelmű helyzetben, szerintük szabálytalan alkatrészem miatt. Amitől a motorom nem volt gyorsabb, csak mégsem 100%-osan szabályos. Ezt a dolgot akkor sem és most sem tartom teljesen jogosnak, de sajnos nem tudok ellene sok mindent tenni. A motoromon orvosoltuk ezt a problémát, és ebből az incidensből adódóan egy kis dühvel, illetve nagy bizonyítási vággyal vágtam neki a szlovákiaringi futamnak. A futam pikantériája még annyi, hogy eredetileg ez a verseny a Hungaroringre volt tervezve, de köszönhetően a Hungaroring vezetésének, vagy valaki másnak, pontosan nem tudom, de a lényegen nem változtat, hogy a Magyarok hazai futama kimarad a versenynaptárból. Helyette utazhattunk a szomszédos szlovák pályára. No de se baj, a feladat ott is ugyanaz!
A versenyre készülésem egy kellemes kis betegséggel lett tetézve. Kedd, szerda torokfájás, csütörtök, péntek láz. A pénteki szabadedzésen is lázcsillapítóval kellett kicsit helyre rázni magam. Szombatra javult valamelyest a helyzet, de eléggé gyenge voltam. A reggeli időmérő kétes időjárással kezdődött. Hajnalban nagy esőzés, majd az időmérők kezdete előtt elállt. A mi időmérőnkön már a pálya nagy része száraz volt, de mindenki vizes gumikkal ment ki a pályára, hiszen a száraz gumival a legkisebb vízen is óriásit lehet esni, a vizes gumival viszont lehet menni a száraz részeken is, csak persze lassabban. Három – négy kör megtétele után viszont úgy ítéltem meg a pályát, hogy ezen gyorsabb tudok lenni, ha legalább hátulra száraz gumit teszek fel. Ki is jöttem, megtörtént a csere, és folyamatosan javult időm. Az edzés végén 2’17-es idővel három - négy másodperccel gyorsabb voltam a második helyezettnél. A délutáni edzés előtt elkezdett esni az eső, és sokkal vizesebb volt a pálya, mint délelőtt, így én úgy ítéltem meg, hogy gyorsabb úgysem tudok lenni, reméltem, hogy a többiek sem, tehát a depóból néztem végig az időmérőt, és vártam a végeredményt. A taktika be is jött, a délelőtti időmet nem tudták megjavítani, enyém lett a pole pozíció.
Vasárnap reggel a warm-up vizes pályán zajlott, így én egy biztonsági bemelegítő motorozásra használtam fel ezt a tizenöt percet.
Kora délután következett a verseny, amikorra a nap is szépen kisütött, az időjárás is nyáriasra fordult. A rajtom jól sikerült, de volt, akinek vagy jobban, vagy csak jobb volt  motorja, mert az első féktávhoz már csak a második helyen értem oda. A féktávon még egy versenyző bebújt, így harmadiknak fordultam. Az élen kialakult egy négy, öt főből álló boly, és ment az adok-kapok. Folyamatos előzgetések, kanyarban tülekedés, egyenesben meleg szél (szélárnyék) keresés, taktikázás, szóval egy kőkemény VERSENY! Többször voltam második, harmadik, negyedik helyen. Az egyenesekbe sajnos mindig mellém tudtak jönni, és a féktávokat jobb pozícióból (belülről) tudták kezdeni, a kanyarokban viszont folyamatosan toltam őket. Fordítva sajnos ezt nem tudtam megcsinálni, ha valaki mögül kibújtam a meleg szélből, mellé már nem sikerült mennem, mert elfogyott az erő... Az on-board-on most is jól látszik a csata, így nem is részletezem tovább.
Az utolsó kört a negyedik pozícióban kezdtem el, majd egy féktávon sikerült bebújnom a harmadik helyre. A kockás zászló mellett a harmadik helyen haladtam el, de az mindent elárul, hogy az első négy motor egy másodpercen belül ért a célba…nagyon szoros volt.

A futam végén a parchfermében a motoromra - számomra értetlen módon - egyből ráugrottak vagy hárman a technikai személyzet tagjai közül, és nézegették…mintha bökné valakinek a csőrét, hogy ismét dobogóra állhatok. Sebaj…nézhetik! Az első három helyezett motorját most is szét kellett bontani valamilyen szinten, de most hibátlan volt! Viszont az élen célba ért Vostarek motorján a féktárcsa nem gyári volt, így az a szabálynak egyáltalán nem felelt meg. A végső döntés az lett, hogy kizárták, illetve még két másik versenyzőt is. A fékeket az összes motoron leellenőrizték.
Ezzel a döntéssel a harmadik helyemből második lett, így húsz pontot kaptam érte, illetve még egyet a pole pozícióért. Sajnos az élen a velem azonos pontszámú Prasek végzett, és a versenyben futott leggyorsabb kör is az övé volt (erről egy tized másodperccel maradtam le), így ő 26 pontot kapott. Tehát jelenleg öt pont hátránnyal várom az utolsó mindent eldöntő futamot, ahol bármi lehet. A dolog komolyságát tetézi, hogy mögöttem Tommasini egy ponttal van lemaradva.

Az utolsó futam Olaszországban, az Adria Raceway pályáján lesz, ami egy kevesebb mit 3 kilométeres pálya. Itt kisebb jelentősége lesz a motorok végsebességének, technikásabb pálya, így nagyon bízok magamban, mindenképpen győznöm kell! Ezért ami rajtam múlik, abból mindent meg is fogok tenni!
Ebben a futamban az Országos Bajnokságunknak is volt értékelése, amit sikerült ezzel az eredménnyel megnyernem. 
Köszönöm ismételten a kitartó segítséget mindenkinek, aki mellettem van és remélem, az utolsó futamon egy nagy hajrával igazán szépen tudjuk zárni a 2012-es Alpok Adria bajnokságot!

2012
Aug
29
4 éve, 11 hónapja
Az Alpok Adria sorozat 7. fordulójának ismételten a horvátországi Rijeka adott otthont. Csütörtök este érkeztünk meg a pályára, hogy pénteken tudjak egy kicsit edzeni, mert igen fontos futam ez az év végi összesítésben. Másnap kipakoltunk, és már mentem is fel az első szabadedzésemre. A feltételek nem voltak teljesen ideálisak, mivel medium (közepes keménységű) gumi volt fenn, és itt a puha a nyerő. De a pénteki edzéseket ezzel a már használt gumival terveztem, hogy kicsit ráhangolódjak erre a pályára. 1’35-ös időket sikerült mennem a két menés folyamán, de tudtam, hogy a puha gumival ez egyből javulni fog.
A szokásoknak megfelelően a szombati napon volt a két kvalifikációs edzés. Ide az előző rijekai hétvégén használt soft (puha) gumimat tettem fel, ami igaz, hogy közel sem volt új, de legalább már a keverék megfelelt. Az első edzésen 1’33,4-es idővel a második helyet értem el. A második mért edzésen jó páran feltették az új, puha gumikat, így visszacsúsztam összesítésben a harmadik, ötödik hely környékére, és akkor az edzés vége előtt tíz perccel ismét azt a döntést hoztuk, hogy a versenyre tartogatott puha gumimat betesszük két körre. Ez meg is hozta a várt eredményt, két gyors kört mentem vele, amiből a második 1’32,185 lett. Az edzésidőbe belefért volna még egy gyors kör, de én már nem mertem nyúzni a gumit, mert kellett a versenyre. Ezzel az idővel a második helyre kvalifikáltam magam. Az első helyről az olasz, (szinte hazai) Luca Tommasini indulhatott 1’31,933-as idővel. Tudtam, hogy ez a kis különbség még bennem van.
Vasárnap a warm-upra visszatettük a már agyon használt gumikat, hogy bemelegítsek a versenyre. Viszonylag korán, 12:30-kor következett a verseny. Előre a motor egy új medim-soft gumit kapott. Új volt, bár a dunlopos ember keményebbet, mediumot, vagy hardot javasolt volna. Nekem ezzel gondom nem volt, azonban még nem próbáltam a keményebb fajtát. Hátulra felkerült a puha három körös gumim.
A startom egész jól sikerült, a második helyen fordultam az első kanyarban. Az olasz srác mögöttem volt. Az előttem lévőt az első kör felénél sikerült megelőznöm, így átvettem a vezetést. Tommasini is gyorsan átverekedte magát rajta, mi ketten kezdtünk meglógni a mezőnytől. A versenyt nem részletezem körről körre, nagyon nagy csata volt végig, akadt olyan kör, ami alatt kétszer is helyet cseréltünk, és szinte minden körben volt legalább egy helycsere. Néhol a könyökeink is összeértek, szóval ez izgalmas verseny volt, amit nagyon élveztem. A versenyről ismét készült on-board felvétel, úgy gondolom, az vissza fogja adni valamilyen szintem a küzdelem hangulatát. 100%-osan nem, mert sok olyan szituáció nem fog látszódni rajta, amikor az egyenesben mellém jött, az egyenest végighasítottuk könyök a könyökön, és a végén a „ki fékez később” történetben én maradtam elöl.

Az utolsó három körben sajnos kezdett csúszkálni a gumim így ott már nem tudtam olyan tempóval kigyorsítani, ahogy szerettem volna. Az utolsó kört Luca kezdte az élen. Én a pálya felénél lévő csiki-csuki részen tudtam annyival gyorsabb lenni, hogy előzzek is, így ott vettem át a vezetést. A pálya utolsó harmadában egy hosszú bal kanyar után jön egy kis balos, majd egy jobbos törés és egy enyhe jobb töréssel már a célegyenes. Ezen a részen az Ő Triumph-ja addig mindig gyorsabb volt, amíg az én motorom el nem érte a lendületet, ez körülbelül az a pont volt, amíg a hatodikat be nem váltottam. Itt szinte minden körben mellém jött. Az utolsó körben próbáltam egy kicsit trükközni, hogy ezt valahogy elkerüljem, de annyit nem tudtam elcsalni az ő lendületéből, hogy ne tudjon elmenni ezen a kigyorsítási ponton, így sajnos a második helyen értem célba. A versenyben viszont így is én futottam meg a leggyorsabb kört.
A futam után a parchfermében az első három helyezett motorját félreállították, és ellenőrzés céljából szét is szedették. Három dolgot ellenőriztek: az üzemanyagot, a generátort, illetve a vezérműtengelyt, vezérlést. A motorom szétszedésénél nagyon fontos volt Aszalós Péter bá’ jelenléte, a segítségét ezúton is köszönöm!
Az én motoromon a vezérlésnél volt egy kis eltérés a szabálytól. A szabály szerint gyárinak kell lennie az alkatrészeknek, a vezérlést nem lehet elfokolni. Az én motorom gyári pozícióban állt, tehát elállítva nem volt, s így teljesítmény-növekedés nem következett be. A vezérműtengelyen lévő fogaskerék felfogatási pontja az én motoromon oválisra volt kialakítva, így volt állítási lehetőség, tehát nem gyári állapotában volt. Az ellenőrző személy egyből mutatta is mi a gondja. Utána hozzá tette, hogy a fogaskerék felfogatása bár nem gyári, de gyári helyzetében áll. Ezért le is fotózta, hogy a döntést a zsűri bizottság összes tagja együtt hozhassa meg, mivel előny nem származott belőle, ő elfogadhatónak tartotta. Hosszú várakozás után felhívtak a zsűri bizottság elé, ott még várattak vagy húsz, harminc percet, majd leültettek a nyolctagú zsűri elé. Elmondták, hogy mit láttak, illetve mi a gond. Kérdezték az én véleményem, elmagyaráztam az én szemszögemből, hogy nekik mi a gondjuk, amit el is fogadok. Hivatkoztam az osztrák zsűritagra, aki ott volt, amikor szétszedtük a motort, és látta, lefotózta, hogy milyen helyzetben áll. Ő mondta, hogy gyári helyzetben áll. Ezzel teljesítménynövekedés nem érhető el. Ha legközelebb egy teljesen gyári állapotú fogaskereket teszek fel oda, ugyanilyen lesz a motorom. Azt mondták ezzel ők teljesen tisztában vannak, ezért nem is egyértelmű még a döntésük.

Ekkor ki kellett mennem, hogy megbeszélhessék. Sajnos a zsűri tagok között magyar képviselő nem volt, csak osztrák, olasz, szlovák, horvát és német, ha jól tudom. Öt perc múlva visszahívtak, és közölték a végeredményt, mely döntés alapján elvették a második helyezésemet. Kizárólag a szabálykönyvre hivatkoztak, nem mérlegeltek, hogy a gyári helyzetében volt. Sok mindent nem tudtam többet hozzáfűzni.
Ezzel a döntéssel sajnos a pontállás igencsak megkavarodott. A velem együtt élen álló Vostarek nem volt ott a versenyen, pedig kíváncsi lettem volna az Ő motorjára is. „Lehet, tudott valamit?” Ezzel Tommasini átvette a vezetést hét ponttal. A másdoik, harmadik és megyedik helyen pedig holtversenyben állok a cseh Vostarekkel, illetve Prasekkel.

A bajnokság abszolút nem lefutott, de igen szoros lesz a vége. Azon a dolgon nem aggódok, hogy innentől gyengébb motorral kell mennem, mert ez nem így van. Mivel nem volt elállítva a motorom, így a másik alkatrésszel is ugyanezt a teljesítményt fogja tudni, tehát a feladat nem változott!
Köszönöm ismét mindenkinek a segítséget!
A következő verseny szeptember 1-2. Szlovákia ring. Ugye ez a futam volt a Hungaroringre tervezve, ami hazai pálya lett volna. Nagyon bánt, hogy itthon hazai közönség előtt nem tudok egy jót motorozni, illetve a hazai motorsport még a hazai pálya előnyét sem adja meg azon kevés versenyzőnek, akik egy nemzetközi sorozatban képviselik hazánkat - úgy gondolom nem is akárhogyan. Ehhez sajnos többet nem tudok hozzáfűzni, de mindenkit sok szeretettel várok a közeli Szlovákia Ringre!

2012
Aug
14
5 éve, 1 hete
2012. 07. 27-29. – POZNAN – ALPOK ADRIA 6. FORDULÓ

Az Alpok Adria sorozat hatodik fordulójának a lengyelországi Poznan városa adott otthont. Budapesttől 930 km-re található, így csütörtökön kora délelőttre terveztük az indulást…ami persze nem sikerült. Délután 3-4 óra felé indultunk el Budapestről, így a pályára éjjel kettő felé érkeztünk meg. Szerencsére a MAMI Szakközépiskolától kölcsön kapott kisbusszal mehettünk, és ebben pakolás nélkül, a kialakított ágyban le is feküdhettünk aludni.
A pénteki napon rekkenő hőség volt. Három szabadedzésre volt lehetőség, ebből két és felet végig is motoroztam. Az idők bizakodásra adtak okot, hiszen a harmadik menet végén 1’38-as kört sikerült motoroznom, ami a többiekéhez képest a 6-7. helyre lehetett elég. Mind a három menetben egy használt garnitúra gumival mentem, ami nem erre a melegre volt a legmegfelelőbb keverék (elöl: medium-soft, hátul: medium), így sejtettük, hogy ez az idő még javulni fog, illetve folyamatosan tanulnom kellett még a pályát. Az edzések között áttételt cseréltünk, futóművet állítottunk, és ennek köszönhetően egyre jobban viselkedett alattam a motor, csak a gumi fogyott.
Következett a szombati nap, ahol két időmérő edzést kellett minél jobban teljesíteni a megfelelő rajtpozíció érdekében. Már a délelőtti kvalifikációs edzésen is nagyon meleg volt. Nekem felkerült az új gumi a motorra. Sajnos nem a legideálisabb keverék, de legalább új! Előre szintén egy medium-soft, hátulra pedig ismét egy medium. Az új gumi, illetve a folyamatosan bővülő pályaismeretem meghozta az eredményt, mert harmadik helyet értem el a délelőtti edzésen 1’37,0-s idővel. Az élen álló Vostarek hét tizeddel volt gyorsabb.
A délutáni edzésre ugyanazzal a gumival mentem ki, így javulást én már nem nagyon vártam, és sajnos a várakozásaim beigazolódtak. Viszont lehetett még újítani, itt-ott máshogy menni a pályán, amikor is az egyik ilyen húzásommal a sóderágyban kötöttem ki. Szerencsére csak egy sima besokallás volt, így egyenesen átgurultam rajta, és vissza is mentem a pályára. (Mivel próbálkoztam, számítottam rá.) A délutáni edzésen sajnos Vostarek javított, így Ő 1:36,0-t tudott menni, sőt még ketten befértek elém, így az ötödik ezt az időmet sok körön keresztül hiba nélkül tudtam motorozni.
A szombati napnak még egy kis pikantériája volt, hogy este, amikor nekiláttunk sütögetni, két perc alatt orkánerejű szél és szakadó eső jött. Hál’Istennek a másik magyar versenyzővel, Csányi Gergővel összefogva időben kapcsoltunk, és a sátrakba csimpaszkodva átvészeltük a közel fél órás vihart. Voltak szerencsétlenebbek, illetve lassabbak, mert jó pár sátort több tíz méterrel arrébbról hoztak vissza, kicsit összetekeredve. Ezután befejeztük a vacsorát, bejártuk a pályát és szépen lassan le is feküdtünk aludni. Az eső viszont folyamatosan esett.
Így vasárnap reggel esőre ébredtünk. Egy nagy szürke felhő volt az egész égbolt. Itt már sejtettük, hogy vizes futam lesz. Gumicsere, mehetett a warm-up-ra a vizes abroncs. A bemelegítő edzésen második időt futottam, esőben mentünk, nekem tetszett így is a pálya. Bizakodóak voltunk, hiszen Vostarek és Prasek hátrébb voltak. Nem sokkal utána következtek is a versenyek. A rajtunk előtt kicsivel elállt az eső, de ugyanúgy felhős volt az ég és vizes a pálya.
Mire felálltunk a rajtrácsra, kisütött a nap, de mindenki vizes gumival indult neki, vagy valami annak látszó karikával. :) A rajtot jól sikerült elkapnom, az első féktávra negyediknek értem oda, de rögtön kifékeztem kettőt, és másodiknak fordultam. Vostarek ment elöl, de a kanyarokban lassabb volt nálam, illetve hibázott, többször is (ez látszik a videón is). Az ötödik kanyar környékén átvettem a vezetést, és stabil tempót diktálva vezettem a versenyt. Nem izgultam, nem kapkodtam, hiba nélkül mentem elöl öt körön keresztül. Mivel folyamatosan sütött a nap, száradt a pálya. Száraz foltok még nem voltak, de már inkább csak nedves volt a pálya. Nekem kopott is a gumim, egyre többet csúszkáltam, és egyszer csak elég határozottan elment a hátulja. (On-board nem adja vissza, de kemény volt) Én kicsit elkönyveltem magamban, hogy ebből esés lesz, és már az járt a fejemben, hogy ne törjön a motor, meg hogy tovább tudjak menni miután összeszedem magamat a fűről, mert pont kell mindenféleképpen! De szerencsére egyszer csak megállt a hátulja, feldobott a tankra, bicskázott alattam még kettőt, és finom gázzal helyrerázódott minden. Sajnos eközben ketten el is mentek, míg ezt a mutatványt véghezvittem, de örültem neki, hogy talpon maradtam. Pár kanyar elment a helyre rázódásommal, amíg visszazökkentem a rendes kerékvágásba, és szépen lassan elkezdett távolodni az élen haladó két versenyző. Mivel folyamatosan sütött a nap, egyre inkább száradt pálya, így egyre jobban csúszott a gumim, Vostarek pedig tovább távolodott. Mögöttem egy lélek sem volt látótávolságon belül, ezt az infót a táblázással is megerősítették számomra, és innentől megint egy cél maradt, pontot szerezni, elöl meg majd történik valami.
Történt is, mert a második helyen haladó Fejta elesett. Így nyugodt motorozással bejöttem a tőle megörökölt helyen. A parchfermében kicsit tanulmányoztuk az ellenfelek gumijait, mert nem értettük, hogy ők mitől gyorsultak be ennyire. Arra jutottunk, hogy nem egészen ugyanaz volt fenn pl. Vostarek motorján, mint az enyémen. Pirellinek Pirelli, SC1-esnek SC1-es, még a minta is hasonló volt, de az övében a futófelület, ami érintkezik az aszfalttal, nagyobb volt, és kevésbé darálta szét neki a gumit. Nem teljesen értettük, de az valami más lehetett, mint amivel én mentem, és valószínűleg ezért javulhatott neki folyamatosan a száradó pályán.

Ezzel a második hellyel húsz pontot szereztem, amivel a pontversenyben 106 ponttal, holtversenyben az élen állok, csak Vostareknek több futam győzelme van, így egyelőre Ő a nyerő. De ezen változtatni fogok! :)

Köszönöm szépen mindenkinek a segítséget! Rajta leszek, hogy a következő fordulón, Rijekában végre a dobogó tetejére állhassak.

További bejegyzések ebből a blogból

Partnereink:
Pole pozícióba hozunk!
E-mail:
info@p1race.hu
www.p1race.hu
www.p1race.com
©  2017  www.p1race.com   Minden jog fenntartva
web:
grafika: